Fitó Ica : Életképek

Variációk egy témára *

 

 

 

A mértéket tudni kell!

 

 

A kiskunsági buckák között körülbelül hatszáz lelket számláló helyen falunapot tartottak. Barátkozás, bográcsozás, iszogatás, ahogy illik.

      Jani bácsinak olyan jól sikerült a napja, hogy hazafelé menet a templom előtt jobbnak vélte, ha kicsit megpihen. Magyarán úgy berúgott, hogy elterült a templom előtt s a biciklivel betakarózott.  Arra megy egy ismerős. (itt mindenki ismerős mindenkinek)

       Mi történt Jani bácsi? Csak nem lett rosszul? Segíthetek?  rázza ijedten.

      Végre felnyílik Janibá’ vérben forgó, zavaros szeme. Nehezen forog a nyelve:

       Nem…   kérek…    má…    többet!

 

 

 Nyugdíjas nap vége

 

 

Kisvárosunk rendőrségén bátortalanul kopogtatnak egyik vasárnap délután. A hetvenöt éves Bóna Pista bácsi zavartan nyitja be az ajtót.

       Jó napot Pista bátyám. Csak nincs baj?  kérdi a fiatal ügyeletes rendőr.

      Az öreg kicsit billeg… vakarja a fejét, elég furcsán töri a szavakat:

       Hát… de van… baj van…! Itt vótam a nyugdíjas napon, oszt a fene vigye e’, jó éréztem magam…éttem, ittam… nyilván tán többet, mint köllött vóna.  Gondótam, ideje megindúnom … oszt… jaj nekém… nem főfordút velem a világ! Há’ nézék jobbra, nézék balra …az anyám erre-arráját… nem találok haza! Asse tudom, hun vagyok! Ugyan segíccsen mán, mer az asszon agyonver, ha ekódorgok!

 

      Mit volt mit tenni, szolidaritás is van a világon, Pista bácsit rendőrautó vitte haza. Hogy kapott-e az asszonytól, az családi titok marad.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2007.09.06. @ 09:40 :: Fitó Ica
Szerző Fitó Ica 190 Írás
Vidéki kisvárosban élek. Aktív éveimben pedagógusként, ma már nyugdíjban. Írogatok ezt-azt, s szívesen olvasom mások írásait. http://csendhangok.blogspot.com/search/label/Bemutatkozom