A mértéket tudni kell!
A kiskunsági buckák között körülbelül hatszáz lelket számláló helyen falunapot tartottak. Barátkozás, bográcsozás, iszogatás, ahogy illik.
Jani bácsinak olyan jól sikerült a napja, hogy hazafelé menet a templom előtt jobbnak vélte, ha kicsit megpihen. Magyarán úgy berúgott, hogy elterült a templom előtt s a biciklivel betakarózott. Arra megy egy ismerős. (itt mindenki ismerős mindenkinek)
— Mi történt Jani bácsi? Csak nem lett rosszul? Segíthetek? — rázza ijedten.
Végre felnyílik Janibá’ vérben forgó, zavaros szeme. Nehezen forog a nyelve:
— Nem… kérek… má… többet!
Nyugdíjas nap vége
Kisvárosunk rendőrségén bátortalanul kopogtatnak egyik vasárnap délután. A hetvenöt éves Bóna Pista bácsi zavartan nyitja be az ajtót.
— Jó napot Pista bátyám. Csak nincs baj? — kérdi a fiatal ügyeletes rendőr.
Az öreg kicsit billeg… vakarja a fejét, elég furcsán töri a szavakat:
— Hát… de van… baj van…! Itt vótam a nyugdíjas napon, oszt a fene vigye e’, jó éréztem magam…éttem, ittam… nyilván tán többet, mint köllött vóna. Gondótam, ideje megindúnom … oszt… jaj nekém… nem főfordút velem a világ! Há’ nézék jobbra, nézék balra …az anyám erre-arráját… nem találok haza! Asse tudom, hun vagyok! Ugyan segíccsen mán, mer az asszon agyonver, ha ekódorgok!
Mit volt mit tenni, szolidaritás is van a világon, Pista bácsit rendőrautó vitte haza. Hogy kapott-e az asszonytól, az családi titok marad.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:30 :: Fitó Ica
