Ruder Jana : Magamra maradva…

 

 Magam elöl is futottam már,

mikor  a semmibe hagytál.

Üres, lélektelen szobám falán

árnyékodat sem kerestem.

 

Hajlott hátú volt  a tél,

amikor emlékeim esőfüggönyén

fagyos pillantású,

gúnyos arcodat megláttam…

 

A vágy ezüsthintaját elengedve,

 a magány görbületéből  felegyenesedve,

szívem acélredőnyét örökre lehúztam,

összefüggéstelen álmaimba bújtam.

 

 

 (2000. )

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:47 :: Ruder Jana
Szerző Ruder Jana 104 Írás
Somogy megyében élő, immáron 2017 októberétől... nyugalmazott pedagógus vagyok. Szeretek olvasni, s magam is írogatok. Kedvelem a szépet, a léleképítőt, a tartalmasat, az elgondolkodtatót...