Kerekesné Varga Veronika : Volt egyszer egy könyv

gyerekeknek, akik már nem kicsik, de még nem nagyok

 

Egyszer volt egy könyv, melynek borítóján ez állt: Gárdonyi Géza – Egri csillagok. Hónapok óta feszített már az üzletben a polcon, büszkén, egyenes háttal. Id?nként megforgatták, arrébb lökték kutakodó kezek, esténként pedig valaki mindig gondosan visszatette a helyére a többi színes-csábos olvasnivaló közé.

 Könyvünk tisztában volt saját bels? értékeivel, és kicsit fájlalta, hogy a nálánál sokkal fiatalabb, harsányabb, divatosabb társai már sorra gazdára leltek, ? pedig id?tlen-id?k óta támaszkodik a leghátsó polcon.

 

 Egyszer aztán eljött a nagy nap: fiatal n?i kéz billentette le a sorból, simogatta, tapogatta örömmel, és hamar a kosárba került. A bevásárlószatyorban az élelmiszerekt?l gondosan elkülönítve utazott új otthona felé. Egyszer csak megsz?nt a táska megnyugtató hintázása, és letottyant a földre. Mintha kulcs fordult volna a zárban, utána kilincs kattanását hallotta. Könyvünknek most torkában dobogott a szíve izgalmában, félelemmel vegyes boldogság kerítette hatalmába, mikor gyerekzsibongás ütötte meg a fülét. Kisfiú, és kislány hangok voltak (talán két nagyobbacska gyermek). A már ismert n?i kéz ekkor el?húzta ?t az élelmiszerek alól, és átadta egy kis izzadt-maszatos kezecskének.

 

 Micsoda boldog pillanat volt ez: könyvünk szívében a meghatottság a hála érzésével vegyült. Szállt a gyermek ölében végig a hosszú folyosón át a gyerekszobáig, s ott nagy zajjal gurultak a vetetlen ágyon. Egyikük sem vette észre, hogy közben a borító kissé meggy?r?dött, ebben a fennkölt pillanatban semmi sem fájt! Azonnal fel is lapozta ?t a kis kéz, fölé hajolt egy kíváncsi arcocska, és olvasni kezdte a bet?it, a szavait, a sorait. Elcsitultak hát mindketten.

 

 Néhány oldal után a fiúcska odébb hajította a könyvet, és megint meggy?r?dött pár lap, de most fájt is. Fel is szisszent, de senki nem hallotta. A gyermek az anyjához rohant a konyhába, de nem tudni mir?l folyt ott a vita. Könyvünk egész nap a vetetlen ágyon hevert egyedül, és várta a sorsát. Estére kezdett csalódott és elkeseredett lenni.

 

 Nem Így képzelte el az életét, nagyobb dics?ségr?l álmodott. Meg aztán a titkokat, meg a kincseket kivel fogja megosztani? Csak lenne kinek odaadni, csak lenne kinek…

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kerekesné Varga Veronika
Szerző Kerekesné Varga Veronika 261 Írás
Sokszor írogatok kéretlenül.Most is bizonyosan éretlenül,Buzgón lelkesedve töretlenül,Néha eltalálom véletlenül.