Vers

Ébredni örömneszekre

Változatok 1. Szédült zuhanással   Derengő,  erőtlen sóhaj a tájék, a lét, mintha elérhetetlen boldogság után vágyva szórná hűs izzadtságcseppjeit az alélt,  nesztelen’ foszló, áprilisi hajnal.  Ködfátyolban ring, dereng a tó,  friss patak csörgedezik távol, viháncosan átaraszol az éledő tájon, [… Tovább]

Egyéb

Változás

  Közeledbe merészkedik. Egyre közelebb. Teste fáradt, meggyötört.Szárnyad suhogása megnyugtatja, áramlásod melegében sütteti magát. fényed Őt is eltölti.. Hamiskás mosollyal rád kacsint. még közelebb kúszik hozzád … szinte hagyja megérinteni magát.. Pihegve, esdve  könyörög nektárodért. Megitatod, s hálásan tekint rád. [… Tovább]

Vers

Stigma

Mintha tükörben néznélek téged.Ellentétes minden gesztus, mozdulat.Öten voltunk, megtagadtál négyet,itt már kevés a 180°-os fordulat.Hasonlítok rád, de idegennek érezlek.Vérembe oltott apai stigma mérgez.Bár válaszolnál, mielőtt megkérdezlek:mondd, mit adtál magadból ehhez a névhez?Én viseltem, cipeltem, mint egy keresztet.Hinni akartunk benned vagy [… Tovább]

Életrajz

Rigó Jancsi, a prímás 7. rész

hetedik rész Jancsi az állomásról egyenesen Kaposvár akkori legrangosabb szállodájába vitette magát. Noha a pénze nagyon megfogyatkozott, bízott a jó szerencsében, hogy valahogy ismét pénz áll a házhoz.          A nagy kérdés továbbra is az volt számára, hogy letelepedjen-e ismét [… Tovább]

Nincs kép
Napló

Urbán-Szabó Béla: Öröm és fájdalom

Öröm és fájdalom,minden a válladon…Mondanám,hogyne mondanám,ha meghallgatnál,ha hallgatsz rám. Öröm és fájdalom,minden a válladon…Terheden könnyítenék,ha tehetném…Csak reménykedem,hogy erőt ad a szerelemés hited,és a hitem, leginkább a hitem,a mindent ölelőszeretet. Öröm és fájdalom,minden a válladon…Mennyei Atyánk,tekints le ránk…!Könnyíts a terhein,mosolyogni lássam,és [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Bezabálók

Hirtelen megjelennekvalamit akarnak.Mindent ami van.És csak akarnak,ahol nincs ott is keresnek,zord pofájuknakés a beleknek.Mindig jönnekmáskor máshogyfelzabálják a jogotaz életben maradáshoz.

Vers

Elalszunk ölén

Illusztráció: Napnyugta Gyirmóton, 2018. szeptember (saját fotó)   hasztalan hittem hogy megtanultunk élni szeretni odaadással mára mégis gyengülő akarással hagyjuk a dolgokat csak úgy kívülünk történni kétségek között szunnyadunk álomtalan sejtelmes éjeken nézzük egymást révetegen két megfáradt idegen és másnap [… Tovább]

Vers

VADGALAMB

  Gerle, galamb? S ez az áldott belakta a fél világot, barnás-szürke toll a dölyfe, s csík-fekete a nyakörve, egyszerű kis madár-ékszer, testre szabott fákon fészkel, a költés a legszebb dolga, az élelmet begye hordja, s tizenkilencre húz lapot, úgy [… Tovább]

Vers

Hegek

      Az első metszés, az fájt a legjobban, mélyre hatolt és hiába is titkoltam, utána egy rémes var maradt. De a var – lassan heggé szelídült, itt van ma is a blúz alatt, ha idehajolsz, biztos látod, nem [… Tovább]

Vers

Csillagaim becézem

Kép: Van Gogh: Csillagos éj Ó, drága április, lábam előtt tétova ifjúságom bősz folyója hömpölyög, s mint a Nap, midőn szelíden melengeti bőrömet, úgy mossa elibém a víz, múlt emlékeimet.    Rezgő nyárfák tincseit  hordja felém a szél, dombok hátára [… Tovább]

Vers

VÉRCSE MADÁR

  Álnok madár, tőr a csőre, belehalna, ha nem ölne, karma, mintha acél volna, s lopakodó sutty a tolla, olyan, mint egy hulló halál, áldozata fölött szitál, s mért zuhanóröpülésbe egész testtel vág a mélybe, elég neki körbe szállni, egyértelmű [… Tovább]

Vers

OLT FOLYÓ

FOGADOTT FOLYÓINK   Elképzelem a Földemet, mint ízeire tört kezet, egy vad gyönyör a zárt ököl, s a folyók megduzzadt erek.     OLT FOLYÓ     Ősi szíve nagyot dobban a Gyergyói-havasokban, hegynek, völgynek, síknak ékszer, s ötszázharminc kilométer, [… Tovább]

Vers

Létezel

  Létezel, élsz, vanság, rajtad kell nyomot hagynom, csók és föld közt, miféle agyag ez a visszafelé is igaz, mielőtt eltűnünk nyomtalan

Hírek

Elhunyt Boér Péter Pál

Megint kiürült egy szoba a Héttoronyban, lakója elköltözött, és most eggyel többen ülnek az égi kávéház asztalainál…    Az internet közösségi oldalán ismét egy szomorú hír… Boér Péter Pál – itt a Toronyban is sokak jó barátja – régóta betegeskedett. [… Tovább]

Vers

FÁCÁN

  A kakasa tarka tollú, vadásszák, így űzött sorsú, s hogy a félést jobban tűrje, tojó tolla búvós szürke, fészkel bokrok alján, s részben laza talaj mélyedésben, a tyúk gondja, mert a bolyhó, csélcsap kakas kicsapongó, az étkekben nem válogat, [… Tovább]

Vers

LATORCA

FOGADOTT FOLYÓINK   Elképzelem a Földemet, mint ízeire tört kezet, egy vad gyönyör a zárt ököl, s a folyók megduzzadt erek.     LATORCA   Vereckei hágó mellett csorgatja a magyar lelket, a forrástól hegyi patak, s rohan, hogy majd [… Tovább]

Vers

Régimódi rekviem

(A Notre-Dame-i tűzvész margójára )     Mi Asszonyunk, aki egykor voltál, középkori mesterekre mosolyogtál, kik életük végéig   faragták köveid, akiknek vésői alól szobrok torz pofái pattogtak elő,   Mi Asszonyunk, te duzzadt emlőjű nő, willendorfi Vénusz, karcsú Aphrodite, [… Tovább]

Nincs kép
Napló

Ha már…

Ha már így “megújult” a Torony szoftverileg, akkor tárhelyileg is ráférne egy kis ráncfelvarrás. Indítványozom, indítsunk gyűjtést, hogy pl. a hozzászólások ne legyenek ennyire lekorlátozva, ne menjenek feledésbe, és a Napló is láthatóvá váljon újra! Bolond ötlet ez, Gurukám, György?! [… Tovább]

Napló

Isten Veled, Barátom!

Idézet ifj. Boér Péter facebookos bejegyzéséből: „Idősebb Boér Péter Pál, drága férj, édesapa és nagyapa csendes és békés körülmények között elhunyt. Temetése szerdán, 2019 április 17.-én 15 órakor kezdődik Nagyváradon, a Rulikowszki temető (Városi temető) Steinberger kápolnájából.”   

Nincs kép
Napló

Béke poraira!

Kedves barátaink! Édesapám Boér Péter Pál ma 13:15 körül csendes körülmények között elhunyt. A temetés részleteiről rövidesen éretsítünk mindenkit. Facebookról.

Vers

Ébredés

Illusztráció: Póth-Vecsei Mária – Virágzó fák Csak élünk régóta a félholt mában, végtelen hosszú, elmélyült hallgatásban, de néha, mintha a sejtelmes, zajtalan éjben lassan élednének a fények a csönd fodraiban, s valahol körben, árnyas est-ölelésben élni kezd újra a táj, [… Tovább]

Vers

A mindenség maradéka

          Napsütötten várt a kert, mely zöldje harmatcsepptől éledez, s a bokrok, fák rügyét is éltető fény tölti meg. Sziromnyitásra várnak épp a méhek pár esti pletykát zümmögőn, a madarak szintén megbeszélnek ezt-azt fenn a háztetőn. [… Tovább]

Vers

Utazás

A Sors pókhálóján lógott reményvesztve, pohártól pohárig sodorta a vér, rongyos szívvel, félig eltemetve, elátkozottan, lélektelelenül. A Halált kérte néha fel egy táncra, tüzes tangót jártak, mint szerelmespár, de elmúlt a láz, nem maradt más társa, közöny és hányás, rossz [… Tovább]

Vers

Költészet napi

  Mesélős a kedved Súg tam magamnak feldobott  kedvvel hetykén jobb kezem be tablet-tollat ültet ve A Költészet napjá nak javán túl Pár perccel  ebéd előtt Soha ne    indulj tele hassal a  versnek sugallta Zé friss en közölt írása [… Tovább]