Böröczki Mihály - Mityka : SIKETFAJD

 

Alig akad e madárból,

elkóborolt már a tájból,

mégis hírlik, mintha látnák

erre tévedt egy-egy párját,

hiszen megmaradt az éden,

bokrok alján, fák tövében,

vad dürgése lázas kényszer,

s megtelik a feje vérrel,

s amíg hergeli a vágyat,

eldugul a hallójárat,

mind az apró, mind a felnőtt,

imádja a fenyőerdőt,

rövid röptét bír a szárnya

szürke-sötét a ruhája,

messzi vitte testét, lelkét,

s akkor is szép, ha csak emlék.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1008 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.