Kőmüves Klára : A mindenség maradéka

 

 

 

 

 

Napsütötten várt a kert, mely zöldje harmatcsepptől éledez,

s a bokrok, fák rügyét is éltető fény tölti meg. Sziromnyitásra

várnak épp a méhek pár esti pletykát zümmögőn, a madarak

szintén megbeszélnek ezt-azt fenn a háztetőn.

Zengő-bongó nagy zsivajt egy pillanatnyi néma csend követ;

A tisztelet most Jézusé – ezt gondolom, mely szót sem ért még

harangszó követ.

 

 

E gondolat csak elme-szál, de ezen függ az egész létezés, s hogy

bűneinkért halt, ez fel sem fogható… Talán mert a mindenségem

öt-hat százaléka ért, a többi tisztán csak szeret – ez a maradék.

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 637 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))