Nagygyörgy Erzsébet : Csillagaim becézem

Nyomtatás

Ó, drága április,

lábam előtt tétova ifjúságom

bősz folyója hömpölyög,

s mint a Nap, midőn szelíden

melengeti bőrömet,

úgy mossa elibém a víz,

múlt emlékeimet. 

Rezgő nyárfák tincseit 

hordja felém a szél,

dombok hátára hajlik szemem,

miközben feléd húz a vágy,

s szívembe hasít a sejtelem,

már nem enyém, e  földi rejtelem.

Zilált lombú fáim alatt járva,

gyanútlanul siklanak alám

a barna földrögök,

Egyedül várom a beteljesedést,

mindhiába.

Esteledik, s én helyetted

csillagaim becézem ma is.