Kiss-Teleki Rita : Fájt nagyon

 

Úgy emlékszem, fájt nagyon,

de megfogott, nem engedett,

pedig sírtam… nem hagyom…

majd vártam – talán jobb lehet.

Jaj nyers volt és ragadós,

csak kapni akart, adni nem,

és mögötte sok vak csatlós

rohant a nagy semmiben.

Befelé… úgy folyt a könny,

én tudtam – lassan fulladok,

és féltem, hogyha hazajön

a szavai, mint tolvajok,

elcsennek a lelkemből

egy újabb… apró darabot.

Mert se erkölcs, se jellem…

csak aljas szitok jött felém,

a gyengékkel volt kegyetlen,

ma már – a pokolba elrejteném…

 

de már csak emlékszem

hogy fájt nagyon,

ma már nem részem…

már nem hagyom.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kiss-Teleki Rita
Szerző Kiss-Teleki Rita 56 Írás
1975-ben születtem, Tolna megyében. Középiskolás éveimet Bonyhádon töltöttem, innen költöztem Pécsre, ahol férjhez mentem és két fiúgyermekem született. Már család és munka mellett képeztem tovább magam, majd a válásom után Budapestre költöztem. Főleg verseket írok, de rövidebb novelláim is olvashatóak az irodalmi oldalakon. Verseim lírai hangvételűek, de gyakran dolgozok fel bennük tabutémákat is. 2019-ben jelent meg első kötetem El akartam mondani címmel.