Marthi Anna : négy csá

írta Duma György

 

Riccs-reccs, roppan a jég,
daltól hangos a lég.
Szirmát bontja a rét,
új lét, ez ma a tét.

Lics-locs, csobban a tó,
jelt ró rá a hajó.
Csend van, minek a szó,
nap süt, életadó.

Ripp-ropp, zörg az avar,
szél mit pörgve zavar.
Ónos szürke takar
fátylat a tájra hamar.

 

Diri-diri, guru e guru,
durummasni keményebb nyakú.
Benyakaltatná a sok ború,
Ez csendesítő önbizalmú.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak