Tűz Tamás: Keresztút részlet (III. Az első esés)

“Meg se mozdul a levegő. Akik még

reggel a tűznél ültek, elszéledtek.

Péter már valahol ledobta ingét.

Tagadásán a tűző napfény reszket.

Kiéhezetten hull a vad bazaltra

utolsó útján megtörten az Ember.

Vérrel patakzó testét ölbe kapja

a kemény kő s tetézi gyötrelemmel.

Esem én is, de csak a bűn torkába.

Kóválygó fejem tisztán látni kába

és szememen a sűrű, vaksi hályog.

Kövülten állok, mint a sóbálványok

Falábam sincs, és mégis csetlek-botlok.

Köröttem szakadékok, égő poklok.”

 

Tűz Tamás (1916.04.18-1992.04.07)

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Tűz_Tamás

 

 

 

Szerző Szulimán Eleonóra 166 írás
"Az állatok segíthetnek minket hétköznapjainkban, az álmainkban és a meditációnkban. Mivel az emberek előtt teremtettek, közelebb vannak A Forráshoz, és szövetségeseink, vezetőink, barátaink lehetnek a teljességhez vezető úton."- Inuit eszkimó asszony

5 Komment

  1. Márta, nagyon örülök, hogy olvastad. Tűz Tamás költő, áldozópap XIV versszakból álló költeményére egy irodalmi folyóiratban találtam. Nagyon megtetszett. Gondoltam egy versszakot megosztok Veletek.
    “Tűz Tamás költeményei még a magyar lírát szerető olvasóközönség előtt sem igazán közismertek, „felkapottak”. Vélhető oka az, hogy egyrészt még a katolikus gimnáziumokban is csak szőrmentén foglalkoznak műveivel, másrészt a Magvető Kiadó csak 1987-ben jelentette meg első hazai verseskötetét a II. világháború óta. Bár egyes költeményeit közölték az Új Ember vagy a Vigília számaiban, még sem közismert.” részlet a Szózat 2009. évi egyik lapszámából.

Hagyj üzenetet