Vers

– esztenás –

Arra mentünk. Honnan is tudhatnám, hogy merre jártam? Nem érdekeltek helynevek – úgy voltam éppen ezzel, mint ma is vagyok, tájakat magam keresztelek. Csak Morzsaföldnek becéztem magamban, mert a régi országunkat úgy képzeltem el, akár a Földnek abroszán egy nagy [… Tovább]

Sci-fi

2058 – Menekülés Édenből – II.

A végtelennek tűnő út alatt Peter folyamatosan hol az óráját, hol a fiát, hol Annát nézte. A tartálykocsi egyenletes tempóval haladt. Csak egyszer állt meg egy kicsit hosszabb időre – Peter számítása szerint a határnál –, majd tovább folytatta útját. [… Tovább]

Vers

Figyeltelek

    A tükörképed figyeltem miközben hajat szárítottál, ahogy az arcod elé kószált néhány őszes hajszál. Érdekes, mikor nincs rajtad szemüveg mennyivel fiatalabbnak látszol, én negyvenöt, te negyven, és most ebből a távolságból még nagyobb a különbség, úgy figyeltem az [… Tovább]

Vers

Fügefának

  Hajad tincsei közt ujjaim rálelnek tisztásodra. Tapasztalatlan ösvényeken sugaras erőd megiramodna. Mint elcsitult csónak ringása, forgó virágölünkbe értelmetlen ősi nyelv csengő szavai lepotyognak, és mi, fénywattos megistenült izzók beolvadunk-e égi otthonunkba?

Vers

Tinta

fekete tinta a papíron akár a vér ujjammal rajzolom agyam rémképeit testedre céltalan mert célja nem lehet senkinek elpusztítani önmagát és én mégis mit tegyek veled lassan hervadón vágylak ölelni s megölni hogy veled haljon minden kényszerem rántson pokolba végre [… Tovább]

Vers

Ma

    Már semmi sem az. Isten is csak olyan, mintha volna, Kétes nevén ügyetlen csúszik meg a toll. A gyertyák lángja ma szimpla égés, a gobelinszentek cérnatekintetében nincs kapaszkodó. Kereteik, akár a megfeszített latrok, élettelen lógnak, alattuk eseménytelen, holt [… Tovább]

Vers

Csak egy

  Csak egy tanítvány voltam, könyvekből tanultam vagy életet mi megtapasztalható; egy embertől: sokat. Csak egy nő voltam, vártam nagy szerelemre, téglákból hétköznapokat építget, ne, hagytam a pasikat a francba, majd… Csak egy ember voltam, szenvedéseimben is magamban hordva azt, [… Tovább]

Vers

Tévéreklám

Masszát kutyul, zsebben matat, reményt hint és hetet havat, bűbáj löttyel arcod keni, agyat tágít, így lesz zseni. Távolba küld bűbáj képet, szívet hódít, ken rá mézet, vigyor nyúzza az orcádat, nyaldossák a pénztárcádat. Izgalomnak percre vége, lesz  az estnek [… Tovább]

Fordítás

LORE-LEY

LORE-LEY (Heinrich Heine)     LORE-LEY Ich weiß nicht, was soll es bedeuten, Bár tudnám, belül mi feszélyez, Dass ich so tarurig bin; Hogy olyan szomorú vagyok; Ein Märchen aus altan Zeiten, Letűnt idők vén meséje, Das kommt mir nicht [… Tovább]

Vers

Kié a szó?

hagyom a napsugarakkal simogatni magam az ideges napi rutin darabokra szakad lassan rátalálok a fantáziára e kedvesen mosolygó ismerősre ki meggyújtja nekem a parazsat és neked viszi a szavakat felettem a szivárvány, szívem kitárt a természet hangja hozza a csodát [… Tovább]

Vers

Tavasz

    Se nem szólítom a tavaszt, se nem várom, feltartani az időt – jó lenne azt, de erre nincsen megoldásom. Már szorítanak a napok sarokba – tüdőbe levegőt, kívül rügyet bontok – belül sorvadok, pont fordítva, mint azelőtt.

Novella

Átjáró

Meghaltam. Mielőtt őrültnek tartanál, elmondom, hogy itt vagyok, látható vagyok, létezem. Csak éppen élettelenül lógok valahol a lét, és nem lét határán. Amikor megértettem, nekem már nincs semmi keresnivalóm ebben a világban, megtettem a szükséges lépéseket. Ahhoz, hogy tudományos alapon [… Tovább]

Vers

– hamvas szerda –

Barka hamva, drága jel – homlokunkra írva fel, a bűneinknek ára nagy, bánjuk hát, amíg szabad, mert meglehet, hogy óra sincs, és ott állunk majd egybe mind, fejlehajtva, csüggedőn, késő búra reszketőn. Az égieknek titka kincs, jeledre néha rátekints, mit [… Tovább]

Vers

Benned a szabadság

Levegőben Finom pára, Édes illat Lassan árad. Tartja fejem Gyönge válla.   Semmibe néz, Csak elmereng. Majd elkapja Tekintetem S a csend tölti Be a teret.   Gondtalanná Vált éjszaka. Egy előre, Kettő hátra, Csak táncoljunk Át a mába.   [… Tovább]

Vers

Kovácsműhely

A világ, akár a műhely, Benne a kovács a sorsom. A tűzbe tartott vasdarab, Az énem. Pörölycsapások, Miket egyenként mérnek rám, Minden gyors ütés az élet. Formálódok, alakulok S egy-egy szikra, ha lepattan, A kis leszakadó részek, Összeolvadva alkotnak Majd [… Tovább]

Vers

Születésnapodra

Nagyon bánt valami, hogy őszinte legyek. sohasem szerettem az anyás verseket. Megkínoztam anyám, harmadik gyerekként, hajszál, hogy elvérzett, altatva mentették. Egészséges kislány, súlya is átlagos, de magában hordta az örök bánatot. Lelkifurdalással, bár nem lettem árva, fel-felbukkan bennem, tétován járkálva. [… Tovább]

Novella

Csak egy kislány van a világon

(Ha nem is a Nagyháború száz éves évfordulójára pótolom ezt az “elveszett” írást, most, TRIANON évében, még van aktualitása.) A száz évvel (2015) ezelőtti július 25-e vasárnap volt, és a mai szombat idézi Doberdó karszt fennsíkjának forróságát. Ez a nevezetes [… Tovább]

Vers

Szereteteredet

Ősz hajába tűzött, fekete hullámcsat, a szobában csend, a lélekben rend, csipetnyi fahéj, citrom illat. Időnként látlak az utcán, megjelensz mint hologram, a fejkendőn monogram, várom, de nem szólsz hozzám. Édes délibáb, ahogy jössz felém, de csak a köd ölel, [… Tovább]

Novella

Eltünés

Hartmann utált az emberek magánéletében turkálni. Imádta nyomozói munkáját, keresni a bűnözőket, de nem szeretett senki személyes holmija között turkálni és intimitásukat megerőszakolni. Rendben tartott lakásban voltak. Napfény és melege áradt be a hatalmas, csukott erkélyablakon, bezárva a dohos szobaszagot. [… Tovább]

Vers

Mozgó

Örök sétám. Alkuléptek. Teszem, amivel kezdtem. Fény még hív. A fellegek rongyán költőség lebben át. A tájlementén lóg egy kabát.

Fordítás

Kisasszony a tengernél

(Hienrich Heine) Das Fräulein stand am Meere Kisasszony a tengernél Das Fräulein stand am Meere, A lány csak állt a víznél, Und seufzte lang und bang, Félőn sóhajtott nagyot, Es rührte sie so sehre A lebukó Nap szívén Der Sonnenuntergang. [… Tovább]

Nincs kép
Vers

MIT AKARSZ

    Mit akarsz? – kérdezed tőlem. Én? – már semmit. Téged akartalak és megkaptalak. Nem akarok hát semmit. Most kérdezted ezt először.     Kérdezed tőlem – mit akarsz? Én? – én semmit sem. Amit akartam, azt már megkaptam. [… Tovább]

Vers

Újra welcome to 1984

a mohácsi vész után sok száz évvel nagygyűlést tartottak egy híres épület előtt egy rendzavaró beordított: Orwell tévedett most van 1984 bolond károgták kirendelt varjak a közeli fákon de hangjuk valahogy nem volt meggyőző a háztetőkön körös-körül mesterlövészek lapultak feltehetőleg [… Tovább]

Vers

– csalogató –

Mindig csak a körülmények, a bút kísért jajok, mindig csak a tévedések, megbolondult furcsa évszakok. A ránk aggasztott félelmek, elfajzott világ; erről szólnak a hírek, sajnos erre mozdul a száj. De hol van a tegnapi napszín? A völgyben ott van-e [… Tovább]

Hit

– húgocska –

Érvénytelen v betű ajkáról felvértezetlen vér színű ajkam ha-ha-hó testem ürességed ritmusa a part tengernyi kavicsát tejcukorrá morzsolja a talp elfolyt vizeink színeit mégis fényem ékesíti

Vers

Esőanyám

Anyám úgy mosta a hegyeket, hogy minden egyes érintése zöldellő réteket teremtett a hideg sziklák közé. Háta ráhajlott a hullámzó erdőkre. A madárdal ilyenkor felolvadt az ágakon. Amikor szomorú volt, a patakok megáradtak és mindig elöntötték az udvart. Nehéz estéken [… Tovább]

Vers

Közösen

    Nem ígértél túl sokat és csak néhány álmot hoztál magaddal, ehhez hozzászőttük az én összes vágyamat egy nagy színes gombolyaggal – aztán éltünk és albumokba ragasztottunk mindent, és szaladtunk felfelé mikor a hegy hirtelen felszisszent (!)   tudtuk: [… Tovább]