Gyenge Ildikó
Vezetéknév
Gyenge
Keresztnév
Ildikó
7 hónap Nincs Komment

Nem, nem haltam meg.
Csak egy angyal csókolt meg.
A csókkal elrepültem.
Elvette terhem,
Szabad lettem.
Nem, nem haltam meg.
Attól, hogy nem látsz, még élek,
Csak már semmitől sem félek.
Keress meg szívedben,
ott hajózok ereidben.
Nem, nem szűntem meg.
Úgy biztos nem, ahogy gondolod.
Érzed ezt a finom őszi illatot?
Az ősz én vagyok.
Nem, nem tűntem el.
Ne halott emberként gondolj rám!
Csak nézz az égre fel,
Felvettem csillagruhám.
Nem, én nem haltam meg.
Csak már emlék vagyok.
Esténként a széllel keringőt táncolok.
Ablakodon holdfényként pihenek meg.
Nem, nem felejtelek el.
Árnyékként követlek napodban,
Visszatérek hozzád álmodban.
Leülök ágyad szélére,
Benézek a lelked mélyére.
Nem, nem hagytalak el.
A kis bizsergés én vagyok,
Arcodra mosolyt cirógatok.
Nem, nem mentem el.
Ott vagyok minden fában.
Szemedbe örömöt csaló
Minden pislantásban.
Nem, nem mentem el.
Maradok, míg akarod,
Füledbe szeretetet suttogok,
Míg elhiszed nekem,
Hogy a mindenségben én veled egy vagyok.

7 hónap Nincs Komment
Én

Mezítláb a porban járok,
a csillagokkal együtt hálok.
Minden virágot megcsodálok,
démonokkal táncot járok.

A fákkal titkotokról sugdolózom,
éjszaka álmokkal takaródzom.
Nyáron télről álmodozom,
Ha tél van, sírva fázom.

Szellőként cirógatlak,
esőként eláztatlak.
Sivatagként szomjaztatlak,
éhen, szomjan mégsem hagylak.

Tüske vagyok bőröd alatt,
addig szúrlak, míg könnyed fakad.
Lelkem húrját kezedbe adom,
Mielőtt megpengetnéd, visszavonom.

Üvegszilánkon táncot járok
ha megvágom magam, kiabálok.
Angyalokkal jövőt látok,
Az ördöggel cimborálok.

Gyere, táncolj velem!
Ha nem kedvelsz, elfordítom fejem.
Akkora a köd körülöttem,
hogy benne magamat sem lelem.

Az időnek is valamiből élni kell,
így hát felzabálja a szenvedélyt.
Minden mesének lassan lába kélt,
de én az illúzióra nem kérek engedélyt.

Ébreszd fel szunnyadó lelkem,
csinálj huzatot bennem.
Légy fonal, mely átszövi életem,
szálka, mely szúrja a szemem.

Hányszor esküdtünk, hogy szerettünk,
minden esküdt végül eltemettünk.
Az életbe vagyok szerelmes, kedves,
s ha elhagy az élet, a halába is szerelmes leszek.
——————–

 

7 hónap Nincs Komment

Veszekedtem Istennel.
Perlekedtem emberrel.
Szidtam az ördögöt.
Hitemet hagytam
magam mögött…..
Annyira fájt,
hogy beborult elmém,
válaszokat nem leltem
sehol sem én.
Csak a csend, s a hideg
a csupasz tarló, a minek…
Dacoltam. Sírtam.
Lázadtam.
Tőled csak egy üzenetre vártam….
Mért adott szeretetet Isten,
majd elvett értelmetlenül mindent?
Mért vagyunk ma,
holnap meg sehol,
hol van az igazság,
mért nem elég, ha valaki jó?
Porig égett az erdőnk,
mit ketten ültettünk,
hol boldogok voltunk, s talán még lehettünk….
S egyszer egy nap,
mikor épp kínok között,
a hamuban fetrengtem,
egy sárga kis virág szólított meg engem.
Nem hittem szememnek,
bár tudtam már réges-rég,
hinni a szívnek kell
rejtve van minden mi érték.
Ott, a tűz pusztította erdőben,
elindult egy élet,
mint vér az ereidben,
folyamatosságot lüktet.
Hamuból ébredő remény,
hogy hirdesse,
a szeretet soha nem hal meg,
a szeretet örökké él!
Hogy hallják a madarak,
a megégett fák,
hogy a mindenség nem hagyja
magára soha az árvát.
Hogy van Remény ,
van Élet,
hogy nem tűntél el,
csak már nem ölelhetünk téged.
Üzentél nekünk
kik téged feledni nem tudunk,
hogy velünk vagy mindig,
akkor is, ha már nem láthatunk.
Nőj kicsiny virág,
légy te a Boldogság,
légy te a vígasz
hirdesd a Csodát!
Mi gyarlók és hitetlenek,
tanuljunk tőled hitet!
Fogjuk fel végre,
a búcsú nem örök,
csak vége az útnak,
zárulnak a körök.
Nőj kicsiny virág,
hamus erdőnek éke,
légy a bizonysága annak,
hogy az életnek SOHA nincs vége.
Nem választhat bennünket szét,
sem idő sem tér,
a szeretetháló által
lelkünk mindig összeér!
LELKÜNK MINDIG ÖSSZEÉR!

9 hónap 7 komment

Ősz hajába tűzött, fekete hullámcsat,
a szobában csend,
a lélekben rend,
csipetnyi fahéj, citrom illat.

Időnként látlak az utcán,
megjelensz mint hologram,
a fejkendőn monogram,
várom, de nem szólsz hozzám.

Édes délibáb, ahogy jössz felém,
de csak a köd ölel, te már nem,
hiába nyújtom neked a kezem,
a kapuban nem vársz, nem jössz elém.

Mégis, minden nap velem vagy.
Minden főztömben, kanál vagy.
Minden tettemben, jelző vagy.
Minden virágban illat vagy.
Minden versemben, vessző vagy.
A szeretetben irány vagy.

10 hónap 2 komment

Mutasd meg magad,
te szánalmasan, füstölgő hitvány tűz,
mely könnyekkel itatott,
nedves fától füstölve pislákolsz,
hol van a nyár ereje belőled,
a parázsló jövő ígéretes tűz reménye?
Mutasd meg magad,
jer elő barlangodból,
ébreszd fel, mi bennem oly izgő-mozgó!
Eszedbe jut-e még a gyermekkori színes forgó,
mikor jövőbe látni volt jó?
Vagy rájöttél már rég,
mennyire hazug a felnőtt lét?
A felnőttkor tágas, virágos mezöjének látványa,
a rothadó fából készült emlékek állványa….
Mutasd meg magad élet,
hová bújt a tavaszi ígéret?
Miből szökken szárba a virág,
s mitől tudja a fecske, a haza vezető irányt?
Jer elő, állj ki ellenem,
vádolj, szapulj, hibáztass,
égess napsugárral, szakadó esővel bőrig eláztass!
Csak mutasd, hogy vagy!
Hogy lüktetsz, kényeztetsz,
hazudsz, majd becsapsz!
Sírjak tőled és nevessek,
kívül belül érezhesselek!
Mutasd meg magad,
te alamuszi csalfa jószág,
táncra hívsz, majd leültetsz,
kertembe emlékeket ültetsz!
Adj az ősznek új ecsetet,
hozza vissza nekem a színeket!
Őszülő fákat, ahogy álomba merülve,
mosolyognak, tavaszt remélve.
Mutasd meg magad élet!
Szunnyadó lelkem nem csupán ígéret!
Hogy érezzelek ereimben,
foghassalak ráncos, sebes,
meggyötört kezeimben.
Tedd fel görnyedt hátamra
az általad font rőzsét,
had vigyem, had vigyem még…..
Mutasd meg magad élet,
te adakozó, örök megfosztó,
mennyit ér az olcsó, s mennyit a drága posztó?
Mondd nekem élet,
hogy, a beteljesületlen szerelem is szép,
egy pillanat ér annyit, mint egy év,
van még az égen szivárvány,
s a földön van érték,
mit gyarlóság nem tép szét!
Mutasd meg magad élet,
hogy vezet út még a jövőbe,
ha tiszta szívvel, őszintén és bátran lépek,
s, hogy a halál, nem kezdődik a bölcsőben.
Hogy vannak még kincsek, ott belül,
szélcsend, ha a vihar elül,
mutasd meg, nem hiába létem,
s engedd meg,
hogy újra vörös legyen vérem!

Gyenge Ildikó még nincsenek barátai.
Minden regisztrált olvasó csoportja, egy várószoba a szerzők közé, a naplóba írtak után szavazhatók be a szerzői státuszba és egyúttal ...