Bánfai Zsolt : Szolmizáció

Dór dalia vagyok, végül dísztelenné érett férfioszlop.
Réveteg pillér a főtemplom lépcsőin.
Mily rozsdásra vált köröttünk a lugas – te belül és mögötted én.
Fásult redőkbe bújik arcunk. A szív túlcsordult kőedény.
Szóval tartalak, mint akkor, az utolsó vacsorán.
Látod vesszőkön hajlani az alkonyt?
Titokká színez pamlagán az éj. Mozdulatod örökkévaló.
Dómkertben moha, feltört dió. Szivárog szemünkből a tó.

Legutóbbi módosítás: 2020.02.06. @ 18:13 :: Nagy Horváth Ilona
Szerző Bánfai Zsolt 10 Írás
Bánfai Zsolt vagyok, 1965-ben születtem Mohácson. Itt jártam a Kisfaludy Károly Gimnáziumba, majd Pécsett a Pollack Mihály Műszaki Főiskolára, később a Bánki Donát Műszaki Főiskolára Budapesten, végül ugyanitt a Közgazdaságtudományi Egyetemre. Német szakos műszaki tanár, nyelvtanár és szakfordító vagyok. Életem meghatározó részét jelenti a zenén és természetszereteten kívül a szépirodalom, ezen belül is a versek. Rengeteg verset olvasok, tisztelem a magyar költészet nagyjait, számomra meghatározó József Attila, Pilinszky és Nemes Nagy Ágnes életműve. 2018 augusztusától kezdtem magam is verseket írni, megjelentem már számos magazinban, néhány folyóiratban és több irodalmi portálon, valamint nyomtatásban is. Dolgozom az önálló kötetemen.