Barka hamva, drága jel – homlokunkra írva fel,
a bűneinknek ára nagy, bánjuk hát, amíg szabad,
mert meglehet, hogy óra sincs, és ott állunk majd
egybe mind, fejlehajtva, csüggedőn, késő búra
reszketőn. Az égieknek titka kincs, jeledre néha
rátekints, mit láthatsz minden kegyhelyen, és ott
feszül a lelkeden, míg meg nem vallod legbelül;
a tested porrá szenderül.
