hagyom a napsugarakkal simogatni magam
az ideges napi rutin darabokra szakad
lassan rátalálok a fantáziára
e kedvesen mosolygó ismerősre
ki meggyújtja nekem a parazsat
és neked viszi a szavakat
felettem a szivárvány, szívem kitárt
a természet hangja hozza a csodát
s mikor megtalálom boldogságomat
feltöltöm vele készleteimet,
kisimítom ráncaimat
megcukrozom álmaimat
szeretett éber álmaimat
hazug világnak mondom, hogy viszlát
nincs e pillanatnál tisztább
s mikor a percmutató is megáll,
kinyílik a mesevilág
gyertek hát tündérek, koboldok
tanonc varázslók, bohócok
mert tollam nedves már a tintától
így hagyom szaladni a papíron
most akkor alkotok
vagy a nyugalmamért kapkodok
szerethető állapot
jaj de szerethető állapot
kinek ír most a költő
befeszült világot porrá őrlő?
a pillanatot akarja megélni
önmaga örömét keresgélve
vagy neked akar mesélni
szavakkal játszani, regélni?
kié a leírt pillanat tüze?
ki mozzanatait megérezte
vagy ki mohón olvasta
kíváncsian értelmezte?
remélem a tiéd is de várj
most csak vonz
e szép világ vonz
Legutóbbi módosítás: 2020.02.28. @ 19:02 :: Nagy Horváth Ilona