Bánfai Zsolt : Esőanyám

Anyám úgy mosta a
hegyeket, hogy minden
egyes érintése
zöldellő réteket teremtett
a hideg sziklák közé.

Háta ráhajlott a hullámzó
erdőkre. A madárdal ilyenkor
felolvadt az ágakon.

Amikor szomorú volt,
a patakok megáradtak és
mindig elöntötték az udvart.

Nehéz estéken inkább
csak felsóhajtott,
és a holdfényt dézsába öntve
mosta a lusta várost.

Kishúgom álmában
néha a felhőkben járt –
egy reggel azt mondta, mamáról
álmodott. Napraforgók közt
szárítgatta
anya patakzó haját.

Legutóbb szerkesztette - Nagy Horváth Ilona
Szerző Bánfai Zsolt 10 Írás
Bánfai Zsolt vagyok, 1965-ben születtem Mohácson. Itt jártam a Kisfaludy Károly Gimnáziumba, majd Pécsett a Pollack Mihály Műszaki Főiskolára, később a Bánki Donát Műszaki Főiskolára Budapesten, végül ugyanitt a Közgazdaságtudományi Egyetemre. Német szakos műszaki tanár, nyelvtanár és szakfordító vagyok. Életem meghatározó részét jelenti a zenén és természetszereteten kívül a szépirodalom, ezen belül is a versek. Rengeteg verset olvasok, tisztelem a magyar költészet nagyjait, számomra meghatározó József Attila, Pilinszky és Nemes Nagy Ágnes életműve. 2018 augusztusától kezdtem magam is verseket írni, megjelentem már számos magazinban, néhány folyóiratban és több irodalmi portálon, valamint nyomtatásban is. Dolgozom az önálló kötetemen.