A világ, akár a műhely,
Benne a kovács a sorsom.
A tűzbe tartott vasdarab,
Az énem. Pörölycsapások,
Miket egyenként mérnek rám,
Minden gyors ütés az élet.
Formálódok, alakulok
S egy-egy szikra, ha lepattan,
A kis leszakadó részek,
Összeolvadva alkotnak
Majd egy teljesen egészet.
Legutóbbi módosítás: 2020.02.25. @ 15:57 :: Ravasz Levente