Gyenge Ildikó : Szereteteredet

Ősz hajába tűzött, fekete hullámcsat,
a szobában csend,
a lélekben rend,
csipetnyi fahéj, citrom illat.

Időnként látlak az utcán,
megjelensz mint hologram,
a fejkendőn monogram,
várom, de nem szólsz hozzám.

Édes délibáb, ahogy jössz felém,
de csak a köd ölel, te már nem,
hiába nyújtom neked a kezem,
a kapuban nem vársz, nem jössz elém.

Mégis, minden nap velem vagy.
Minden főztömben, kanál vagy.
Minden tettemben, jelző vagy.
Minden virágban illat vagy.
Minden versemben, vessző vagy.
A szeretetben irány vagy.

Legutóbb szerkesztette - Nagy Horváth Ilona
Szerző Gyenge Ildikó 1 Írás
Magamról Az élet egyik legmeghatározóbb mozgató ereje a szeretet. Számomra mindenképp. Minden emberi cselekedet abból vagy annak hiányából indul. Nagyon meghatározó a gyermekkorban megélt érzelmi világ, honnét és mivel indulunk, mit adunk tovább. Hogyan tudjuk kibontani a velünk született ajándékokat, hogyan tudjuk áramoltatni érzelmeinket. A családnak meghatározó szerepe van ebben. Mint egy aranyfonál, átszövi mindennapjainkat, benne van cselekedeteinkben, döntéseinkben. Irányt ad életünknek. Gyerekkorom óta úgy érzem, a lelkem egy daloló madárka. Mindenről dalol, ami megérinti, mindenről, amit a világban érzékel. Sokáig őrizgettem e madárkát egy ketrecben, elrejtve mindenki elől, félve, hogy dala másoknak nem fog tetszeni. Ma már tudom, hogy e madárka nem azért dalol, hogy tetszen másoknak, hanem mert a dal kikívánkozik belőle. Ha e dal mégis megérinti valaki lelkét, akkor azzal teljesíti azt a vágyam, hogy a világ fergeteges körforgásában adhassak magamból másoknak egy érintést. Egy simogatást, egy lélekemelést, szeretetet. Mindezt úgy, hogy nem várok vissza semmit, csak elfogadom az élet végtelen körforgását. Lelkem a széllel szárnyal, megosztom magam a világgal, csodállak téged, álmodban hozzád is benézek, arcodra mosolyt festek, érted csillagpor leszek, és nem is létezek. Gyenge Ildikó néven láttam meg a napvilágot, 1971-ben, egy gyönyörű októberi napon, melynek arany avara és illata jelentősen megbélyegezte érzelmi világomat. A Bega folyó partján, Zrenjaninban, az egykori Nagybecskereken (Vajdaság). Gyermekkoromat és ifjúságom nagy részét ott is töltöttem, majd a balkáni háború ideje alatt Szegedre költöztem. Büszke vagyok eredetemre, és hálás, hogy megismerhettem és megtanulhattam igen magas szinten egy másik nyelvet és egy balkáni nép kultúráját, szellemiségét. Mély nyomot hagyott bennem a szerb irodalom, költészet. Határon túli magyar révén mindig is fontosnak tartottam ápolni anyanyelvemet. Az általános iskolát szülővárosomban végeztem, anyanyelvemen, majd a középiskolát Újvidéken folytattam, pedagógiai szakon, szintén magyarul. Érdeklődésem az irodalom után kifejező volt, különböző pályázatokon vettem részt, vers és próza írással. A középiskola után filozófiai egyetemre iratkoztam, ahol a háború vetett véget tanulmányaimnak. Az élet különböző foglalkozásokat állított elém, több szakmát is kipróbáltam, de amire a legbüszkébb vagyok, az a hivatásom, az anyaság. Legnagyobb tanítóim az életben a gyermekeim. Régimódinak tartom magam, mert fontos számomra a család, az otthon, a szeretet. Olyan értékek, mely letűnőben vannak, melyek a mai elvárásoknak nem megfelelőnek tűnnek. Én mégis kitartok mellettük és ezt igyekszem továbbadni. Életemmel szeretnék példát mutatni, cselekedeteimmel és önzetlenségemmel. Gyerekeimnek és mindenkinek, aki a világban ehhez hasonlóan gondolkodik. Minden változik körülöttünk, éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy mi is tudjunk fejlődni, változni. És talán, amit még fontosabbnak tartok, hogy a körülmények ellenére tudjunk elfogadók lenni, és szeretetteljesen cselekedni, embernek maradni. Észrevenni mindenkiben a jót, ami egy kis biztatásra vágyik, s ha ezt megkapja, vulkánként tör ki az ember szívéből Számomra fontos, hogy az olvasó átérezze a verset, rá tudjon hangolódni, megérezze úgymond az „Illatát”, melyet belélegezve, átengedve magán, már saját élményként tudja kilélegezni. Valahogyan úgy jelenik meg egy-egy versem a képzeletemben, mint egy kuckó, melybe belebújva mindenki megtalálja saját lelke egy darabját.