Gyenge Ildikó : Szereteteredet

Ősz hajába tűzött, fekete hullámcsat,
a szobában csend,
a lélekben rend,
csipetnyi fahéj, citrom illat.

Időnként látlak az utcán,
megjelensz mint hologram,
a fejkendőn monogram,
várom, de nem szólsz hozzám.

Édes délibáb, ahogy jössz felém,
de csak a köd ölel, te már nem,
hiába nyújtom neked a kezem,
a kapuban nem vársz, nem jössz elém.

Mégis, minden nap velem vagy.
Minden főztömben, kanál vagy.
Minden tettemben, jelző vagy.
Minden virágban illat vagy.
Minden versemben, vessző vagy.
A szeretetben irány vagy.

Legutóbb szerkesztette - Nagy Horváth Ilona
Szerző Gyenge Ildikó 1 Írás
Magamról Gyenge Ildikó néven láttam meg a napvilágot, 1971-ben, egy gyönyörű októberi napon a Bega folyó partján, Zrenjaninban, az egykori Nagybecskereken (Vajdaság). Gyermekkoromat és ifjúságom nagy részét ott is töltöttem, majd a balkáni háború ideje alatt Szegedre költöztem. Büszke vagyok eredetemre, és hálás, hogy megismerhettem és megtanulhattam igen magas szinten egy másik nyelvet és egy balkáni nép kultúráját, szellemiségét. Mély nyomot hagyott bennem a szerb irodalom, költészet.