Marthi Anna : Csak egy

 

Csak egy tanítvány voltam,
könyvekből tanultam vagy
életet mi megtapasztalható;
egy embertől:
sokat.

Csak egy nő voltam,
vártam nagy szerelemre,
téglákból hétköznapokat
építget, ne, hagytam a
pasikat a francba,
majd…

Csak egy ember voltam,
szenvedéseimben is
magamban hordva azt,
hitet viselt a szív,
a többi felsírt,
a maradék
minek.

Csak szerelem voltam,
cigire gyújtanék elbújva,
megint egy nő jön,
alig vártam, hát itt!
Ne vegye észre…teszem.
Szép Ő.

Csak egy anya leszek,
szemüvegben tanárnénitől
a könyvtároslányig,
önállóság átad, lustaságot
brrr, azt ne, egóm
bővelkedő…

Csak isten is vagyok
e tapasztalható átmenet
amit az állandóságban
tudatosít ha boldog
ének ha csukom
ha kinyit
ha ámen

Legutóbb szerkesztette - Nagy Horváth Ilona
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak