Lezártam a múltat, a méreg kiürült,
elengedtem és most már békegalambként
repülhet életem felszántott mezőin.
Szabad vagyok.
Helyet csináltam az új magnak, hogy
csírája ontsa a szépséget, a mosolyt,
mely talán újra a részemmé lesz.
Magam vagyok.
Lelkem ünneplőbe öltöztetve, mint
paraszt gyerek áldozáskor, s fényesre
pucolt cipőm csak úgy ragyog, virulok.
Boldog vagyok.
Arcom tisztára mosva, szemem csillog,
befogadóképesen és lelkesen üzenem
a világnak, az ajtó végre kinyílt.
Nyitva vagyok.
Szívem kis réseit kitágítom, ne
legyen akadály az előtt, ki mer, ki
szerencsét próbálna vakmerően.
Hívő vagyok.
Még társtalanul, de társra vágyva,
téged lényem ajtaja szélesre tárva
vár, s bízom, hátha benyitnak.
Szia, én vagyok!
Legutóbbi módosítás: 2020.02.16. @ 09:39 :: Győri Nagy Attila
