Csurák Ádám Szerző
Vezetéknév
Csurák
Keresztnév
Ádám
Ország
Hungary
4 hónap ezelőtt Nincs komment még

Lehettél volna, de tudom nem leszel
Utadon lépéseket irányomba nem teszel.
Bíztam benne, hogy majd Te is keresel,
Ameddig a fejemben mindenki csak felesel.

Lehettél volna sok kérdésemre válasz,
Hisz’ méhecskét magának egy virág sem választ.
Kérlek válassz, sok kétely eláraszt
A valóság az, hogy tőled sosem kaptam választ.

Lehettél volna fényem a zord keleten
Tündöklő mezőm egy el kiesedő terepen.
Lehetnél víz, velem csordogáló ér,
Tudod magányosan ez a kóbor élet mit sem ér.

Lehettél volna az, aki megmutatja,
Milyen, mikor talál az ember, és nem csak kutatja.
Lehettél volna, de senki sem hibás,
Hiszen végtére ez a srác is csak egy prikezsiás.

Lehettél volna kinek a szavakat festem
Annyi volt a bűnöm, hogy túl gyorsan beléd estem.
Lehettem volna én is egyszer elég
isȧ, por ës homou minden, ami el ég.

Büszkeségem nincs, olyan mélyen térdelek,
Szemem hunyom, hátha holnap arra ébredek
Hogy élek, és egy mesében vagyok,
De tudom kicsi, hogy az álmaim túl nagyok.

5 hónap ezelőtt 1 komment

Az élet letisztultabb, mint ahogyan látom,
Nem rejtőzik válasz az összes gondolatágyon.
Nem szedett-vetett, szememben mégis szertelen,
Szerteágazóan ingadozó elmém szertelen.

Ezeregy éjszaka óta kutatott valós ág,
Ezeregy mozzanatot keresztülszőtt valóság.
Arcom egy kopottas tükör mögött képtelen,
Képtelen elfogadni, hogy a pillanat végtelen.

Széltelen csendben nyugtalan kutatom,
Morzsákat kereső eltévedt tudatom.
Betörök, tiszta szívem Szilajként betörik,
Bekötik, és sebhelyét tintával jelölik.

Táguló értelemben értelmem távozik,
Fázik, meg-megállva sem érzem, hogy változik
Az agyalap, kézzel foghatatlan falakat
Nézek a leszálló molyrágta nap alatt.

1 év ezelőtt 2hozzászólás

Ragyogva dermed ki a jégvirág
A fagyban, csak a csend lépdel szakadatlan.
A horizonton sincsen kósza délibáb,
Mint egy jeges katlan, élettelen és lakatlan.

A kies mezőn egy tücsök sem ciripel,
Csak egy patak csobogása zengi be a teret.
Egy éhes madár kiszáradt fán csiripel,
De ő sem látott errefelé még ekkora telet.

Hosszan húzódó holtág holtomiglan
Csak úgy van, létezése gondtalan.
Lábnyom mentesen minden holtodiglan
Romtalan, hisz a természet hontalan.

1 év ezelőtt 3hozzászólás

Épp csak elkezdtem, nem szükség hogy berekesszél,
A véleményünk ússzon, mint egy gondola.
Alkothatunk pár szóból is akár egy kerek esszét,
Amit tovább görgethet egy épeszű gondolat.

Elmébe ültetett rigmusokban ne evezzél,
Hisz’ az agyad használaton kívül felesleg.
Évtizedek óta tartó hermetikus kerekesszék
Ellenére a markodban az abrakot kevesled.

Csak egy cseppnyi levegőtől jött látomás,
Holnaptól Te is hagyd magad mögött a vállvonást.
Egy okosabb nemzedéknek rejts el új barázdolást,
Tudja meg mindenki, hogy nem megoldás a távozás.

Egy cseppnyi levegő, egy látomás,
Holnap  hagyd a vállvonást.
Egy okosabb nemzedéknek rejts el új barázdolást,
Tudja meg mindenki, hogy nem megoldás a távozás.

Ők magasra másztak, Ti földre lökve,
A puha földön nem érhet semmilyen csalódás.
Odakinn a nagy világban szembeköp a valóság,
Amikor Te vagy saját magad görbe tükre.

Épp csak elkezdtem, nem szükség hogy berekesszél,
A véleményünk ússzon, mint egy gondola,
Alkothatunk pár szóból is akár egy kerek esszét,
Amit tovább görgethet egy épeszű gondolat.

4 év ezelőtt 1 komment

 

<p style="font-size: 12px; margin: 0px; padding: 0px; col

5 év ezelőtt Nincs komment még

Kipp… Kopp… Ki kopog?

Ki az, ki ily bátran robog

Be e házba? … Nem látlak,

Viszont, ha elém kerülsz, biztosan kiváglak

 

Mint a macskát… Nehezen… lélegzek…

Pillanatról pillanatra egyre jobban mérgeznek

A percek… Nem érzek,

De látom, hogy szép lassan elvérzek…

 

Tikk… Takk … Az idő telik,

Mint száraz vetemény a vizet, úgy nyelik

El az évek… Próbál…  harcol…

Hiába, mert a vendég egy keresztet karcol

 

Fel a fára… Földet… Rája…

Nem lesz többet a szemétdomb királya…

Most vár… Csak vár…

De másik életet már sehol sem talál.

5 év ezelőtt 2hozzászólás

 

 

Édesanya, Édesanya mondhatom?

Ejj, de jó, hogy magam kitombolhatom,

A semmiből jött e röpke versike,

Melynek címzettje lehetne akár Erzsike.

 

Kis karácsony? Akkor inkább nagy kalács,

Ásó, kapa, véső, lapát, kalapács.

Ajándékul elfogadnám ezeket,

De jól tudod, nem piszkolnám e kezeket.

 

Hasonló árban van most a Ferrari.

Egyedi, csak nekem gyártott, nem gyári.

Jól tudom, hogy akár ezt is kaphatom,

A francba! Hát be sem fér az ablakon!

 

Hull a pelyhes, hullik már a férgese,

Megkérdezem édesanyát mérges-e,

Mérges? Most nem érezhet haragot,

Hisz a fia ily szép dalocskát faragott.

 

A vers vége happy end, vagy happy day,

Kritikákat elfogadok, ne kímélj,

Legyen boldog neked is a karácsony,

És ne felejtsd a konyhában a kalácsom.

 

 

 

 

 

5 év ezelőtt Nincs komment még

 

 

A néhai muzsikusok újra összeállnak, 
Egy színpadon mutatkozik a sok böszme állat, 
Alacsony az IQ szint, és magas a mérce, 
A zenekar menedzsere nem más, mint a jérce.  

Hosszú a sor, van egy pikolózó panda, 
Az ő hozzáértésétől lesz profi a banda, 
Társa a sajnálatra méltó farkas flótás, 
Kis jóindulattal sem mondható, hogy ő nótás.  

Mellettük nagy elánnal hegedül a bika, 
A kürtöt elcsente előle a bölömbika, 
Egy rusnya kiskacsán vörös színű krinolin, 
Hallatszik, hogy a hangja szárad még a fregolin.  

Egy dingó dobot dönget lapátokkal, 
Ezt a cirkuszt nem hagyhatjátok ki apátokkal, 
Cintányér csing ling ling, csing ling ling száncsengő, 
Nézzed csak rákötve Rudolfra száz csengő. 

Hát így épülne fel a csipet csapat, 
Ki a garázsban próbákon heavy metalt csapat, 
Turnéjukon bejárjak a kertkerekséget, 
De még elvétve sem látnak sehol
közönséget.

 

 

5 év ezelőtt 4hozzászólás

Barna szemű, barna hajú, piros orrú kispajtás,

Az én ajándékom egy kis párosujjú kispatás,

Egy kiskecske, két kiskecske, meg sem tudom számolni,

El sem hiszed, hogy mi mindent szét fognak majd rámolni.

 

Hosszúszőrű, rövidfarkú, törpe, vagy épp óriás,

Rosszalkodó örökmozgó, vagy nyugodt és glóriás,

De el kell, hogy szomorítsak mindenkit, ki ebben hitt,

Hiszen Nórikának a Jézuska most sem kecskét vitt.

 

Ejnye-bejnye, szinte már a karjaidban mekegtek,

Annyit kiabáltak képzeletben, hogy berekedtek,

De a kérdés továbbra is fent áll eme szép napon,

Ha nem kecske, akkor mi rejtőzhet el az étlapon?

 

Találgatunk jobbra-balra, gondolkozunk, mint a rest.

Még milyen meglepetést rejt magában ez az est?

Rekedt hangon elé állok, Ádám most legyél szónok!

Ajándékul fogadd el e verset, melyben Én szólok.

5 év ezelőtt 10hozzászólás

Álmaimnak ösvényein nagy kérdések lebegnek,

Az orrszarvúbogarak is hogyha fáznak remegnek?

Emberek hebegnek, a barátok támaszok?

Jöhetnek az elgondolkodtató, okos válaszok.

Az álomban nem hiszek, az csak illúzió,

A karomban sós víz helyett sörös infúzió,

A porszemekkel karöltve táncot jár a levegő,

A lelkem a purgatórium határán lebegő.

Fejemen kendő, az arcomon karcolat,

Parasztnintendóban az élettel vívtam harcokat,

Segítségért köhögök, de nulla a decibel,

A vérembe lecsepegett közben három decivel.

Üres minden, és senkit sem ismerek,

Az alagút végén ott integetnek az Istenek,

Már nem vagyok kisgyerek, elrohanok világgá,

Így változtam álmaimban rút kacsából virággá.

Csurák Ádám Szerző még nem rendelkezik barátokkal.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.