Csurák Ádám : Álom

Álmaimnak ösvényein nagy kérdések lebegnek,

Az orrszarvúbogarak is hogyha fáznak remegnek?

Emberek hebegnek, a barátok támaszok?

Jöhetnek az elgondolkodtató, okos válaszok.

Az álomban nem hiszek, az csak illúzió,

A karomban sós víz helyett sörös infúzió,

A porszemekkel karöltve táncot jár a levegő,

A lelkem a purgatórium határán lebegő.

Fejemen kendő, az arcomon karcolat,

Parasztnintendóban az élettel vívtam harcokat,

Segítségért köhögök, de nulla a decibel,

A vérembe lecsepegett közben három decivel.

Üres minden, és senkit sem ismerek,

Az alagút végén ott integetnek az Istenek,

Már nem vagyok kisgyerek, elrohanok világgá,

Így változtam álmaimban rút kacsából virággá.

Legutóbb szerkesztette - Csurák Ádám
Szerző Csurák Ádám 6 Írás
Költészettel foglalkozó, de nem önjelölt mester, 22 évesen közlegény vagyok, nem őrmester, Debrecenben tanulgatok, a belváros szennyezett, Olyat látnak majd tőlem, hogy leomlik a mennyezet.