Vers

A főúr

A verset Várkonyi János festőművész azonos című festménye ihlette Belesimul a homályba, így vár újabb érkezőt, karján fehér hangedlit tart, szmokingot hord s lakkcipőt. Selyem csokornyakkendőjenem fityeg csálén nyakán, milliónyi titkot őriz, ha kell sznob, máskor vagány.   Á-tól Z-ig [… Tovább]

Vers

Utolsó szavak

  Kun Béla A szóma Mint reinkarnálódott Spartacus Már próbált A magántulajdon Isten  haza és család ellen A proletár internacionalizmus Szellemében Itt is ott is Vezetni és megvezetni   Terve talán sikerül is Ha közben önkezével “Véletlenül” véget Nem vet [… Tovább]

Vers

Seicento

    Bőröm alatt hormonok reneszánsza, felszegett állal tüntetek, vérembe fúlt elképzelések önfeledt utolsó násza a halál előtt, combom közé szorított szoborszép istenek nyögését hallom, ha eszmélek,  párnámra hajtom fáradt tagjaik, csak újraéledő lázuk pásztázza tovább a bőrömre száradt délutánok [… Tovább]

Vers

Lobbansz-e még?

    Ledér orgonák sziromruhája hull,a holdsugárban fürdenek kecsesen.Májusi éjben szerelmet keresek,csak ne sziszegne hátam mögött a múlt.   Lobbansz-e még nagy lángú tűzre szívem? Bár szürkén csorog reám az éjszaka, de majd véget ér magányom korszaka, ha a boldogság [… Tovább]

Mese

Vica és Csin történetei — XI.

Idilli vad élet, plusz két nagyszerű ember, na, meg egy jólnevelt nagy kutya.   Végre megérkeztünk, nagy szeretettel fogadtak bennünket. A nagyi egy nagyon aranyos, gyorsmozgású, nevetős asszony volt. Szeretettel ölelte át az egyetlen kis unokáját, az ő drága Vicuskáját. [… Tovább]

Vers

HIT KONTRA POGÁNY

    Agresszor az Isten. Rossz szándékkal veri esővel a napot. Meglátás. Helyes? Kérdezi egymással szemben és ellen  bennem hit kontra pogány; tagadhatatlan: ráncos szirmok gazként  zavarnak pszichét… még egy darázsnak is kell – halálba részegülne a könnyen elérhető aromáktól – a Stop, ahogy a tereknek, utaknak, utcáknak, – szinte hallani, [… Tovább]

Vers

Mégis

„…s végül – hisz az ég is szánta – madárrá vált ez a két szerető; s miután így végzetük egy volt, megmaradott a szerelmük is, és e madári alakban hitvesi hűségük…” (Publius Ovidius Naso, Átváltozások)       és mégisma [… Tovább]

Vers

Lélekvevő

anyák napjáról       Gombócot nyelő torok lelkem hangja, mikor csillag-szikra szemeid veszik el lámpalázba igyekvő bús hatósugaram. Harmatgyöngyöket számlál arany nap hátterében, és jégolvadásra kiképzett, forróbban, mint szívben a harag; még könyökkel finomodni szűz szerelembe, testből testbe táncunk [… Tovább]

Vers

Eső után

Gyönyörű, ahogy kibukik a Nap, s egy frissen mosott bokorba harap, gyönyörű, ahogy fölragyog a zöld, és hallani, hogy lélegzik a föld, a gyönge sár a talpon cuppan át, és szerteküldi barna illatát, a tompa mélyből sóhaj tör elő, és [… Tovább]