„…s végül – hisz az ég is szánta – madárrá
vált ez a két szerető; s miután így végzetük egy volt,
megmaradott a szerelmük is, és e madári alakban
hitvesi hűségük…” (Publius Ovidius Naso, Átváltozások)
vált ez a két szerető; s miután így végzetük egy volt,
megmaradott a szerelmük is, és e madári alakban
hitvesi hűségük…” (Publius Ovidius Naso, Átváltozások)
és mégis
ma is
eltölt a büszkeség és hála
micsoda összhang volt a szavakban
mikor könnyedén kértél
maradjak nálad egy éjszakára
akkor még
meghittség simult
a Pillanatba
kék volt a csendünk
hasonlított a tavaszra
és a kora-nyár illatára
és mégis
ma is
– micsoda különbség! –
még eltölt a büszkeség és hála
de néha átsírom utánad az éjszakákat
próbálom elűzni a maradék vágyat
a házból ahol átlényegült a csend
a színek mára
kihunytak utánad
ez már a nem titkolt bánat
a jégmadár
dermedt akarása
Legutóbbi módosítás: 2016.05.16. @ 10:15 :: Gősi Vali
