Vers

Végérvényesen

Mire hozzám sietnél,lehúnyja fátyolos szemeit a lét,s csak az a megtörhetetlen lélekzet marad,melybe utolszor merültél,hogy én végérvényesen magamban hordjalak. 

Vers

Fenőkövem megjáratom

Fenőköven megjáratom, Azért, hogy vágjon a kaszám, Akkor dönti le a rendet, Mikor lucskos reggel korán.   Kicsit hagyom, hadd szikkadjon, Délben a Nap simogassa, És ha sárgul, száraz felül, Favillám ím megforgassa.   Mikor talpam alatt ropog, A rendet [… Tovább]

Vers

Nem kell apropó

Nem kell apropó, alkalom elmélázni a kispadon,     Nem kell apropó, alkalom elmélázni a kispadon, alvó emlékekkel telik a kert, tűnődnék reggelig, egy emberöltőt visszaszáll a gondolat. Utolsó nyár… Repül kis időcsónakom anyámhoz, régi, szép napon, mikor még bíztunk [… Tovább]

Vers

Amikor

Szeretni fogod-e bőröm furcsa őszillatát,amikor a hátam görbe bot tartja egyenesen,és mohó szám már nem hisz a csókban,csak a mindenek felettiben?Amikor sajgó gerincem nevetve fegyelmezem;Csitt! Érted már semmi se fáj,s akadozva is feléd baktata szív, a láb.szeretni fogod-e bőröm furcsa [… Tovább]

Vers

kontinens

    gyakran szórtad szét nyughatatlan árnyékod az ablakba kapaszkodó redőny alatt kezeiddel a párkányt simogattad felröppent egy szó egekig hatolt aztán zuhanni kezdett riadt fények rebbentek szét kitárult belőlünk egy darab