Fenőköven megjáratom,
Azért, hogy vágjon a kaszám,
Akkor dönti le a rendet,
Mikor lucskos reggel korán.
Kicsit hagyom, hadd szikkadjon,
Délben a Nap simogassa,
És ha sárgul, száraz felül,
Favillám ím megforgassa.
Mikor talpam alatt ropog,
A rendet halomra gyűjtöm,
Kazalba hányva egymásra,
A négy szarvát visszagyűröm.
Megfáradva alkonyatkor,
Beülök az oltalmába,
Ima, pálinka, szalonna,
Kenyér, bor van tarisznyámba.
Jóllakottan elszundítok,
Szénapárnán fészkel álmom,
A szeretőm ilyenkor jő,
Virág ő a szénaágyon.
Csillagok a magas égen,
Lámpásként vigyáznak reánk,
Ahogy egymást átöleljük,
Tücskök húzzák a muzsikánk.
Legutóbbi módosítás: 2016.05.09. @ 17:41 :: Thököly Vajk