Thököly Vajk : Fenőkövem megjáratom

Fenőköven megjáratom,

Azért, hogy vágjon a kaszám,

Akkor dönti le a rendet,

Mikor lucskos reggel korán.

 

Kicsit hagyom, hadd szikkadjon,

Délben a Nap simogassa,

És ha sárgul, száraz felül,

Favillám ím megforgassa.

 

Mikor talpam alatt ropog,

A rendet halomra gyűjtöm,

Kazalba hányva egymásra,

A négy szarvát visszagyűröm.

 

Megfáradva alkonyatkor,

Beülök az oltalmába,

Ima, pálinka, szalonna,

Kenyér, bor van tarisznyámba.

 

Jóllakottan elszundítok,

Szénapárnán fészkel álmom,

A szeretőm ilyenkor jő,

Virág ő a szénaágyon.

 

Csillagok a magas égen,

Lámpásként vigyáznak reánk,

Ahogy egymást átöleljük,

Tücskök húzzák a muzsikánk.

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk