Zajácz Edina Szerző
Vezetéknév
Zajácz
Keresztnév
Edina
Ország
Hungary
Vezetéknév
Zajácz
Keresztnév
Edina
Ország
Hungary
1 hónap 3 komment

Szelíd vagyok akár a búzakalász,
mint repdeső tűzlepkék között a nász,
és hallgatag, mint gesztenyék közt a csend,
Te meg én, csak ketten vagyunk idebent.

Farkas vagyok, engedetlen és konok,
éhezem, míg tarkómon csókod csorog,
ízekre harapnám naponta a szád,
és magamba szívnám vérző sóhaját.

Istennőd vagyok, halhatatlan és szép,
retinád fényén lebegő tükörkép,
és te Istenem vagy, örökkön örök,
lelkemet ölelő aprócska körök,

és amikor hazahív minket a menny,
egymásért halunk meg újra idelenn.

2 hónap 5 komment

Ülünk a konyhaasztalnál, te mellettem.
Ugyanabból a tálból eszünk mi ketten.

Egyik kezedben kés van, másikban kezem,
a szád éppen csókolna, folyton éhezem.

Közel hajolsz, a földre ne hulljon morzsa,
izzadt tenyerünk közt mintha patak folyna.

Szikrázó szemedből rám a Nap sugaraz,
úgy szólsz hozzám, akár a suttogó tavasz.

3 hónap 3 komment

Kezemben arany rózsák,
szívemben csupa jóság,
te adtál földi létet,
aprócska testem védted.

Szebb szó nincs a világon,
te vagy a fény a tájon,
napraforgók kék ege,
s az angyalok éneke.

Anya, nézd csak az Időt,
ahogy festi a mezőt,
egy tarka lepke benne,
mintha a szíved lenne.

Én mindig ölelem őt,
a tarkalepkés mezőt,
hisz anyámat úgy látom,
mint egy tündérszép álom.

3 hónap 8 komment

Áldani Istent minden pillanatban,
ennyit hagyott reményül ez a tavasz,
a nyár csak bujkál, felfénylik hajamban,
mint érett kalászok között a panasz.

Imák után vajon mit hoz majd az ősz,
kezemet fogva ki megy el és marad,
egy mezítlábas gyermek tán megelőz,
mielőtt valaki eloltja szomjamat.

Míg földre ereszkedik lassan térdünk,
kétségbe esve figyel a lét szeme,
összekulcsolt kézzel semmit se kérdünk,

fehér ruhás galambok hívnak, gyere.
Szeretni egymást, míg el nem fogy léptünk,
jégvirágos rét lett Isten tenyere.

1 év 5 komment

Látod, hogy egymáshoz sodort minket a búgó idő,
óvó kezeddel takargatsz, féltesz,
ahogyan összeérnek a könnyű gerleszárnyak.
Vajon milyen feltámadás kell ehhez a tisztességhez,
hogy az ember így értse a szerelmet, a halált,
és ne kérdezze, nélküled merre szálljak?
Nem titkos jelrendszerek kötnek egy asztalhoz, ágyhoz, 
sem birtokló, hársillatú hasonlatok.
Még Isten sírta gyönggyé megkövült álmainkat,
amikor közöttünk összeolvadt minden utcasarok.
Te vagy fölöttem az égbolt, a földre koppanó eső,
az óceánná gömbölyödött féktelen határtalanság,
és a pislákoló lámpaoszlopok körül verdeső
lepkék árnyéka, ahogyan homlokomhoz érintik fejüket.
Néhol elcsattan egy sóvárgó szárnycsapás,
majd a dobbanás visszahúz vállad pereméhez,
ha messzebbre mennék, te marasztalsz végső csendességgel,
és parányi szilánkokra hullva mindhalálig védesz.

 

1 év 3 komment

Kiszakadnak a fák is a földből,
ha már dolguk nincs, törzsük engedelmesen eldől,
és kifordul évszázados gyökerük.
Büszke katonaként saját gödrükbe visszahullva
sötét álommá nőnek a végükön csillámló homokdarabok.
Mennyi gyöngédség van ebben a mozdulatban, 
ahogy megbontja törvényét a természetes rend.
Vajon minket mi éltet még, annyi feladaton túl,
vajon meddig dübörög a szív odabent,
míg végleg kiszakad bordáink alól?
Úgy hagyj engem élni, akár az erdőben a fákat,
hogy a kedvedért még százszor virágba boruljak,
mielőtt a lüktetés gyengülő ereimbe fárad.
Adj nekem erőt, hogy a méltósághoz elég legyen,
s ne hagyd álszentül villódzó fénybe veszni önmagad,
akkor se, ha mohák viaszos könnye folyik a kidőlt törzseken..

2 év 3 komment

Csörög a vekker, hajnali nyolcnegyvenöt.

Egy álom, a takaró, s az ágy ideköt.

Pihenek még, az első órát lekéstem,

a stressz sztrókot okoz, olvastam a héten!

 

Készülődöm, keresem a kezem, lábam,

csupán két darab zokni egyetlen vágyam!

Végre megvan, az egyik térdig ér éppen,

a másik bokáig, jó lesz egész héten!

 

Még egyszer sem történt semmi tragédia,

ha ordított a matektanár, a Dia..

– Hol voltál kisfiam, mindennap elkésel?!

Elbánok vele, nem is kettő, félkézzel.

 

Félkézzel kinyitom a matek könyvemet.

A egyenlő felszín, hát az meg mi lehet?

Viszont rájöttem, mit jelent a térfogat,

nyílvános helyen kiütni egy pár fogat.

 

Kicsengettek, most irodalomóra jön.

Jancsi hetek óta fetreng a zöld füvön.

Semmi közöm hozzá, hogy lesi Iluskát,

ő is inkább szaggatna otthon galuskát!

 

Tesire a cuccomat négykézláb viszem,

a tornazsák alján elveszett a hitem.

Én ugyan nem tartok senkinek se bakot,

azt hiszem meghalok. Hívjatok egy papot!

 

Hazafelé tartok, már szinte repülök,

a konyhában anya vár, meg egy sült csülök.

Mindkettőt szeretem, mert olyan isteni,

nem is kell mellettük a csendre inteni.

 

Csörög a vekker…jaj,ne! Kezdődik újra,

várom a megváltást takarómba bújva.

A stressz sztrókot okoz, ne feledd barátom,

na szia, puszi, ma is kések úgy látom!

2 év 4 komment

Vajon hová bújhatott a Nap, 

vagy talán egy felhő nyelte el? 

Látod? Ott fent az a nagy darab 

fénylő arccal most is nyeldekel.

Igen, biztos ő ehette meg. 

A hasa is fáj, azért zokog, 

csupa könny a föld, jaj, mit tegyek? 

Segíts anya, ez szörnyű dolog.

– Ez csak zápor, ital a földnek, 

ha az egyik kér, a másik ad, 

egymással ők békében élnek, 

dolgát teszi felhő és a Nap.

2 év 2 komment

Csillagcsücsök szemedben,

nézd, az élet elrebben.

Télre tavasz, nyárra ősz,

még néhány év és felnősz.

Hópihe ül hajadon,

te megölelsz, én hagyom.

Március lett, rügyezik,

nevetgélünk reggelig.

Jeges ital egy bárban,

magad látod egy lányban.

Falevelet hord a szél,

mintha mindig te jönnél.

Csupa jóság szemedben;

Nézd, az élet elrebben.

 

2 év 3 komment

Nyári réten, aranyréten

bársonyszirmot bontogat,

kukucskál egy csöppnyi résen,

fürkészi a dombokat.

 

Egyik ásít, másik ébren,

kék köntösben mindahány,

kalászok közt fürdik éppen,

harmat ragyog homlokán.

 

Égbolt felé nyújtózkodik,

felhőtükör ránevet.

– Boldog vagyok!- kiáltozik,

s nem gondol, csak kedveset.

 

Búzaszálak, hős katonák

védelmezik álmait.

Tintaszínű csöppnyi csodák

felemelik szárnyaid.

Zajácz Edina Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
Minden szerző, aki önállóan is beengedheti a saját beküldött írását, de kérheti a javítást is!