Zajácz Edina Szerző
Vezetéknév
Zajácz
Keresztnév
Edina
7 hónap 4 hozzászólás

Látod, hogy egymáshoz sodort minket a búgó idő,óvó kezeddel takargatsz, féltesz,ahogyan összeérnek a könnyű gerleszárnyak.Vajon milyen feltámadás kell ehhez a tisztességhez,hogy az ember így értse a szerelmet, a halált,és ne kérdezze, nélküled merre szálljak?Nem titkos jelrendszerek kötnek egy asztalhoz, ágyhoz, sem [… Tovább]

7 hónap 3 hozzászólás

Kiszakadnak a fák is a földből,ha már dolguk nincs, törzsük engedelmesen eldől,és kifordul évszázados gyökerük.Büszke katonaként saját gödrükbe visszahullvasötét álommá nőnek a végükön csillámló homokdarabok.Mennyi gyöngédség van ebben a mozdulatban, ahogy megbontja törvényét a természetes rend.Vajon minket mi éltet még, annyi [… Tovább]

8 hónap 3 hozzászólás

Csörög a vekker, hajnali nyolcnegyvenöt. Egy álom, a takaró, s az ágy ideköt. Pihenek még, az első órát lekéstem, a stressz sztrókot okoz, olvastam a héten!   Készülődöm, keresem a kezem, lábam, csupán két darab zokni egyetlen vágyam! Végre megvan, [… Tovább]

1 év 4 hozzászólás

Vajon hová bújhatott a Nap,  vagy talán egy felhő nyelte el?  Látod? Ott fent az a nagy darab  fénylő arccal most is nyeldekel. Igen, biztos ő ehette meg.  A hasa is fáj, azért zokog,  csupa könny a föld, jaj, mit [… Tovább]

1 év 2 hozzászólás

Csillagcsücsök szemedben, nézd, az élet elrebben. Télre tavasz, nyárra ősz, még néhány év és felnősz. Hópihe ül hajadon, te megölelsz, én hagyom. Március lett, rügyezik, nevetgélünk reggelig. Jeges ital egy bárban, magad látod egy lányban. Falevelet hord a szél, mintha [… Tovább]

1 év 3 hozzászólás

Nyári réten, aranyréten bársonyszirmot bontogat, kukucskál egy csöppnyi résen, fürkészi a dombokat.   Egyik ásít, másik ébren, kék köntösben mindahány, kalászok közt fürdik éppen, harmat ragyog homlokán.   Égbolt felé nyújtózkodik, felhőtükör ránevet. – Boldog vagyok!- kiáltozik, s nem gondol, [… Tovább]

1 év 8 hozzászólás

RÖNTGEN Csak áll kis kezét szélesre tárva,barna szemével magasba tekint, a nyár ízét zizegi egy nyárfa,míg labda repül törvénye szerint. A kislány ujjong; – Elkaptam újra!Ki tudja hányszor, csak nevet nagyot,majd elszalad pitypangokat fújva,s elhiszi, hogy azok mind angyalok. Szalad [… Tovább]

1 év 4 hozzászólás

Téged álmodlak, ahogy felém szaladsz, nem tudom miért, s vajon meddig maradsz. Anyád vagyok és térdelek előtted, ezt a világot már régen legyőzted. Kivel kötöttél szövetséget értem,  hogy szemed bárányfelhőit dícsérjem?

2 év 3 hozzászólás

A múlás ölembe hajló, ősz fejedbe szeret, egyszerre felemel, s feneketlen mélybe cibál, ha engem nézel, csintalan gyermeké a szemed, mostani csókod is ízesebb a tegnapinál. Még mindig beleborzongok az érintésedbe, mikor sóvárogva végigsímítod arcomat, és apró végteleneket rajzolsz tenyerembe, [… Tovább]

2 év 3 hozzászólás

Lángol a hóvirág az olvadó hó felett, leheletnyi a föld, éppen hogy látható még, napszikrák hegyén szivárvány-angyal lépeget, ha megtehetném, puha szárnya végén lógnék. Fényarcú gyermekként a mennyországot járnám, de titkos tűz marasztal karjaidba hullva, és míg te farkast játszol, [… Tovább]

Zajácz Edina Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.