Zajácz Edina : Zápor

Vajon hová bújhatott a Nap, 

vagy talán egy felhő nyelte el? 

Látod? Ott fent az a nagy darab 

fénylő arccal most is nyeldekel.


Igen, biztos ő ehette meg. 

A hasa is fáj, azért zokog, 

csupa könny a föld, jaj, mit tegyek? 

Segíts anya, ez szörnyű dolog.


– Ez csak zápor, ital a földnek, 

ha az egyik kér, a másik ad, 

egymással ők békében élnek, 

dolgát teszi felhő és a Nap.

Legutóbb szerkesztette - Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 199 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.