Évekkel ezelőtti megtörtént esemény alapján íródott. Ma is az ivóban lakomázik sorra ömlik le garatján a folyékony kenyér számtalan pohár fenekétől csuklik s a hatalomvágytól duzzad zsigeriben az ér. Szeméből szikrát szór a gyűlölet, melynek csupán egyetlen parazsával [… Tovább]
Faluvégi csermely vizébenfut az idő végtelensége.Kihalt házak udvaránbábakalácsok magasodnak,öregedő fák ágai a néhavisszatérő lelkek elé hajolnak.A középső ház előtt gémes kút,rajta ott felejtett macska,rozsdás vödörből hűs vizet remél.Gyerekkort felidéző górékürességében az egereksem rohangálnak már.Kitört ablaküvegek mögött,cafrangos függönyöklebbennek a [… Tovább]
kortárs, epika, próza, novella, elbeszélés LÁZAK POKOLJÁRÁSA A gyerek negyvenfokos lázban égett akár egy örökké fortyogó, és lenyugodni sajnos egyáltalán képtelen tűzhányó, és a lávanagyságú vízcseppek úgy gyöngyöződtek verejtékben úszkáló homlokán, mintha kis ebihal populációk seregei [… Tovább]
(Vonul-tolul egész tömény csapatban a fűszernövény, földből szökken föl az égig, ízek, s illatok kísérik.) Ősi fűszer, bibe-sárga finom szálú a virága, vad igézet, bódult fátum, csábos afrodiziákum, hinni benne sose vétek, belesárgul minden étek, fűszer, gyógyszer, ruhafesték, aranyáron [… Tovább]
M. Laurens A VÉNSÉG A vénség fakó, szótlan sorstárs, Arca szikkadt és két szeme jég, Görnyedt hátáról sorsa lóg le, Gúnyája kopott s mosatlan rég. Hitében már rég csalódott, Mindkét lába reszketeg ugyan, Falakba kapaszkodva csoszog, S [… Tovább]
kortárs, líra, költészet, költemény, prózavers, szabadvers SZÍVEK KÉPLETEI Marcangolódik már szüntelen rakoncátlankodva a hősszerelmes Szív érzéki örömök szent katlanában! Fortyogó üstök mélyülő krátereiben végzetesen nagyokat dobban! Ismételhetetlennek érződik a kitölthető Mindenség is! Lángok lobbanó, harmónikus dallamaival, láthatatlan, titkos [… Tovább]
Mondd el mit érzel, ha jót, azt is, suttogd néma kikötőd halvány színeit! Só ízű könnyed ajkamhoz ér, majd bennem édessé válik. A tántorgó idő kényesen legyint, mintha ráérne (!) kisvártatva egymásra tekint sors és a lét, és [… Tovább]
Végre eljött a vasárnap, anyának nem fájt a feje és a nagy sárga bőröndöt pakolta telis-tele, hogy indulhassunk a Balatonra nyaralni, a forró leheletű várost magára hagyni. Kértem, engedje, segítsek, hisz a ruháim magamnak kell elrakni, ha valamit majd [… Tovább]
Kisfiamnak! Üstben rotyogó varázs főzet Farkasfog és béka méreg Könyvből mormolt rébusztitok Általuk bűvös kaput nyitok. Lila füstben hamis kacaj Üveggömbben álmot zavar Sárgán izzó boszi szempár Más jövőjét lesi immár. Sitty-sutty seprű port kavar. Feketemacska fát kapar, [… Tovább]
Luna/Szelené istennő igyekezett rendbe szedni magát erre a találkára, Luna/Szelené istennő igyekezett rendbe szedni magát erre a találkára is, ám Héliosz, a bátyja korholta csapodárságáért. Éosz, a húga viszont biztatta, csípje ki csak magát alaposan, hiszen július 27-én este [… Tovább]
Angélique és Wattana Abipal visszatérnek nászútjukról, és Legrand felügyelőnek elmesélik találkozásukat “a Szent Családdal” Ám a happy end elmarad… Maryam Anwari feltűnik Saint Étienneben Angélique elnézést kért asztaltársaitól, s megkereste az illemhelyet. Wattana követte tekintetével, majd miután felesége [… Tovább]
Mennyi ismerősöm s egyik sincs szem előtt. Volt ki tegnap szólt, ma Pestre megy délelőtt. A másik hajnalok hajnalán távfutott, Egész a Damjanich-szoborig eljutott, S ott, a Zagyva-gáton percre megállt, fotót Készitett. Mérőműszere mért 22 fokot. A harmadik költözik [… Tovább]
Dohos falak közt láttam, ahogy rámsötéted’ az ég, mintha még Ő is villámival büntetné a már így is nehéz sorsomat s hiába kiáltnám mimózán „Most már itt az elég!” úgysem hallaná bősz égi háborúban csak gyújt’ná még [… Tovább]
Minden vasárnap ünnep. Nagybetűs piros nap. Gondoltam gyerekként, hiszen a Családi ebéd annak tűnt. Változik a nézőpont, ahogy az is, hol van az ember helye. Nem csak az asztalnál. Minden vasárnap ünnep a számukra. Mozdulatlanul ülök az asztalnál [… Tovább]
Milyen volt a szemem kékje, nem tudom már, De azt tudom, hogy mi a szerelem. S a szeptemberi bágyadt fordulónál Minden volt szerelmem itt alszik velem. Mennyi pótágy kell! Fel és alá járkálunk; A feleségem szótlanul segít. Majd jó éjszakát mond, s hogy ne zavarjon, Az [… Tovább]
Még egy kis idő és kétszer kilenc éve már, hogy nem vagy itt. Az öreg macskánk sem szaladgál az udvaron. Földet táplálja a bőre, csak azt nem értem, mért ragad a ruhámra még egy-két itt felejtett macskaszőr, ahogy [… Tovább]
„Mindig volt egy titkos életem,és mindig az volt az igazi.”(Kertész Imre)Erdőn által, egy szál ággal,önkéntelen korlát által, sorstalanság stációinnem lép, szárnyal. Különös figyelme titka:világot nyit a világra. Betűk ezre napról lapra,erdőn által, egy szál ággal.
Piercing / kis napi aktuális/ Koosán Ildikó kezet, lábat, ajkat, szemöldököt feldob, mostanában újra nagy divat, web – áruházból bátran válogat a felturbózott testdíszek között akit fellelkesít az izgága kor ősi- új varázsa, ki a köznapi [… Tovább]
(Amikor sok 17 szótag…) Kagylóéj-csillag. Mindenség gyöngyszeme: hazám. Lepke árnyékban monitor. Billentyűkön ujjak. Időtlenségbe hulló pillanatok. Zuhanójelen. Egy emlék hányszor gondolható újra? Múzsám újabban klaviatúrával jár táncot. Fülemben csend, szavakban szárnyak — [… Tovább]
Kutyát karácsonyrakarácsonyra kiskutyát venni nehéz a jobb tenyésztők tavaszi almot kölykeztetnek csak vidéken hirdették meg páran: “két hónapos kuvaszölykök eladók” hiába ijedezett a feleségem hogy harapós lesz fellöki az idős nagymamát mindenáron kuvaszt akartam venni az ázsiai pásztorebek mindig is a kisborjak a kiscsikók a kisgidák és a [… Tovább]
Tekintetem testeden cikázik. Mozdulataidat még nem ismerem. Az utcafrontról, lassan eljutunk a házig, mit eddig néztem, magamba ölelem. Jó volna most is olvasni szemedben, bőröd lágy selymét érezni ujjamon, hozzád bújni lenne minden percben kedvem, míg mosolyod szellőként [… Tovább]
Homlokodon és szívedben a Nap ragyog. Felhőtlen érzés lettél, mindenhol vagyok. Az ég fényes gombján változó színeid udvarolnak. Szavam nem csak szótalan, selypítéstől a féltésig, felesleges – értőn csüng – kimondatlanul és visszatartva is, gondolatolvasáson innen és [… Tovább]
Síkban fekvő test Domború körvonala Konvexet alkot. Bezárul a kör De közepére vetül, A Reménysugár. Emberi tömeg Konformista halmaza Az egész része. Üres a lélek, Űrtartalmat nem mérnek A csalódáskor. Szerelmi tétel: A háromszög két [… Tovább]
Találkozás egy fiatalemberrel BARNAKENYÉR, SZŐLŐ, FRISS SAJTDARABOK kinevetett, mégis fölszaladtunk a hegyre s a balettintézeti kollégium fölött csigává, trópusi hallá meg egysejtűekké lettünk. lent öklendezett a beteg Duna ám a fák helyeslően bólogattak mögöttünk, hiába sírt a város, s akkor én megint tudtam: VAGYUNK! ő meg [… Tovább]
Nézd, ez pantomim, mennyi bájos mozdulat. Ha kezdi alkalmasint, Márkocska mit mutat? Titkát majd kibogozza az idő: merről jön, hova megy? Itt van, a csoda van itt, ész nem éri fel. Örömös áhítat jár át, gyönyörűségben [… Tovább]
(Vonul-tolul egész tömény csapatban a fűszernövény, földből szökken föl az égig, ízek, s illatok kísérik.) Fatörzsön nőtt kéregkaréj, titokzatos íz a fahéj, enyhén pikáns, enyhén csípős, forralt borokból ismerős, szívvel érlelték illatát barna bőrű, trópusi fák, hajók hozták messzi [… Tovább]
röntgen Összegömbölyödök az ágyban, mint mikor már szűk volt a hely – puha, meleg, anyaóceán –, valami kényszerített, tolt, vagy magam bújtam kíváncsian a világra? Ott volt nekem a legjobb talán… Álmomban sokszor a hajad [… Tovább]
“A tételen túlnő a tét.” Írtam Ars poeticám Végén. Ma sem tennék mást, Köt múlt-féltő őszinteség. Negyvenen indultunk neki. Minek is? A költészet nem Tétel. Nem versenytér. De tét Mégis kell legyen. Siker? Nem, nem, maga a jelenlét. [… Tovább]
Változatok – emlékek – egy kamaszlány kérésére és fiam emlékére, aki tizennyolc éve, hogy örökre eltávozott a földi világtól. Nagykorúvá vált a hiány, a fájdalom… 1. Hello, péntek! Szeretem, hogy újra itt vagy! Ilyenkor van valami a levegőben, amitől [… Tovább]
Először volt a sóhaj, aztán lett a hang,a hanggal jött az óhaj, az óhajjal a baj.Másodszor lett a szó is, azokból lett a mondat,a mondat haraggá érett, a haragból erőszakköltözött a szívbe, a szív meg zakatol,rögök utaznak benne mélyen valahol.A [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!