Vers

Beletörődés

Évekkel ezelőtti megtörtént esemény alapján íródott.     Ma is az ivóban lakomázik sorra ömlik le garatján a folyékony kenyér számtalan pohár fenekétől csuklik s a hatalomvágytól duzzad zsigeriben az ér. Szeméből szikrát szór a gyűlölet, melynek csupán egyetlen parazsával [… Tovább]

Vers

Elnéptelenedés

    Faluvégi csermely vizébenfut az idő végtelensége.Kihalt házak udvaránbábakalácsok magasodnak,öregedő fák ágai a néhavisszatérő lelkek elé hajolnak.A középső ház előtt gémes kút,rajta ott felejtett macska,rozsdás vödörből hűs vizet remél.Gyerekkort felidéző górékürességében az egereksem rohangálnak már.Kitört ablaküvegek mögött,cafrangos függönyöklebbennek a [… Tovább]

Elbeszélés

Lázak pokoljárása

kortárs, epika, próza, novella, elbeszélés     LÁZAK POKOLJÁRÁSA     A gyerek negyvenfokos lázban égett akár egy örökké fortyogó, és lenyugodni sajnos egyáltalán képtelen tűzhányó, és a lávanagyságú vízcseppek úgy gyöngyöződtek verejtékben úszkáló homlokán, mintha kis ebihal populációk seregei [… Tovább]

Vers

SÁFRÁNY

(Vonul-tolul egész tömény csapatban a fűszernövény, földből szökken föl az égig, ízek, s illatok kísérik.)   Ősi fűszer, bibe-sárga finom szálú a virága, vad igézet, bódult fátum, csábos afrodiziákum, hinni benne sose vétek, belesárgul minden étek, fűszer, gyógyszer, ruhafesték, aranyáron [… Tovább]

Vers

A VÉNSÉG

  M. Laurens A VÉNSÉG   A vénség fakó, szótlan sorstárs, Arca szikkadt és két szeme jég, Görnyedt hátáról sorsa lóg le, Gúnyája kopott s mosatlan rég.   Hitében már rég csalódott, Mindkét lába reszketeg ugyan, Falakba kapaszkodva csoszog, S [… Tovább]

Vers

Szívek képletei

kortárs, líra, költészet, költemény, prózavers, szabadvers     SZÍVEK KÉPLETEI Marcangolódik már szüntelen rakoncátlankodva a hősszerelmes Szív érzéki örömök szent katlanában! Fortyogó üstök mélyülő krátereiben végzetesen nagyokat dobban! Ismételhetetlennek érződik a kitölthető Mindenség is! Lángok lobbanó, harmónikus dallamaival, láthatatlan, titkos [… Tovább]

Vers

Mondd el

  Mondd el mit érzel, ha jót, azt is, suttogd néma kikötőd halvány színeit! Só ízű könnyed  ajkamhoz ér, majd bennem édessé válik.   A tántorgó idő kényesen legyint, mintha ráérne (!) kisvártatva egymásra tekint   sors és a lét,  és [… Tovább]

Humor

Lili mesél

  Végre eljött a vasárnap, anyának nem fájt a feje és a nagy sárga bőröndöt pakolta telis-tele, hogy indulhassunk a Balatonra nyaralni, a forró leheletű várost magára hagyni. Kértem, engedje, segítsek, hisz a ruháim magamnak kell elrakni, ha valamit majd [… Tovább]

Vers

Banya

Kisfiamnak! Üstben rotyogó varázs főzet Farkasfog és béka méreg Könyvből mormolt rébusztitok Általuk bűvös kaput nyitok.   Lila füstben hamis kacaj Üveggömbben álmot zavar Sárgán izzó boszi szempár Más jövőjét lesi immár.   Sitty-sutty seprű port kavar. Feketemacska fát kapar, [… Tovább]

Írások

Istenek randevúja

Luna/Szelené istennő igyekezett rendbe szedni magát erre a találkára,   Luna/Szelené istennő igyekezett rendbe szedni magát erre a találkára is, ám Héliosz, a bátyja korholta csapodárságáért. Éosz, a húga viszont biztatta, csípje ki csak magát alaposan, hiszen július 27-én este [… Tovább]

Vers

Nézőpontfüggés

  Mennyi ismerősöm s egyik sincs szem előtt. Volt ki tegnap szólt, ma Pestre megy délelőtt. A másik hajnalok hajnalán távfutott, Egész a Damjanich-szoborig eljutott, S ott, a Zagyva-gáton percre megállt, fotót Készitett. Mérőműszere mért 22 fokot.  A harmadik költözik [… Tovább]

Vers

Áldozat

      Dohos falak közt láttam, ahogy rámsötéted’ az ég, mintha még Ő is villámival büntetné a már így is nehéz sorsomat s hiába kiáltnám mimózán „Most már itt az elég!” úgysem hallaná bősz égi háborúban csak gyújt’ná még [… Tovább]

Vers

Egyasztalnál

    Minden vasárnap ünnep. Nagybetűs piros nap. Gondoltam gyerekként, hiszen a Családi ebéd annak tűnt. Változik a nézőpont, ahogy az is, hol van az ember helye. Nem csak az asztalnál. Minden vasárnap ünnep a számukra. Mozdulatlanul ülök az asztalnál [… Tovább]

Vers

Sebek és paradoxonok

    Még egy kis idő és kétszer kilenc éve már, hogy nem vagy itt. Az öreg macskánk sem szaladgál az udvaron. Földet táplálja a bőre, csak azt nem értem, mért ragad a ruhámra még egy-két itt felejtett macskaszőr, ahogy [… Tovább]

Vers

Sorstalanság

„Mindig volt egy titkos életem,és mindig az volt az igazi.”(Kertész Imre)Erdőn által, egy szál ággal,önkéntelen korlát által, sorstalanság stációinnem lép, szárnyal. Különös figyelme titka:világot nyit a világra. Betűk ezre napról lapra,erdőn által, egy szál ággal.

Vers

Piercing

Piercing / kis napi aktuális/                            Koosán Ildikó   kezet, lábat, ajkat, szemöldököt feldob, mostanában újra nagy divat, web – áruházból bátran válogat a felturbózott testdíszek között akit fellelkesít az izgága kor ősi- új varázsa, ki a köznapi [… Tovább]

Vers

Haiku-töredékek

(Amikor sok 17 szótag…)       Kagylóéj-csillag. Mindenség gyöngyszeme: hazám.   Lepke árnyékban monitor. Billentyűkön  ujjak.   Időtlenségbe hulló pillanatok. Zuhanójelen.   Egy emlék hányszor gondolható újra?   Múzsám újabban  klaviatúrával jár táncot.   Fülemben csend, szavakban szárnyak — [… Tovább]

Vers

Kutyát karácsonyra

  Kutyát karácsonyrakarácsonyra kiskutyát venni nehéz a jobb tenyésztők tavaszi almot kölykeztetnek csak vidéken hirdették meg páran: “két hónapos kuvaszölykök eladók” hiába ijedezett a feleségem hogy harapós lesz fellöki az idős nagymamát mindenáron kuvaszt akartam venni az ázsiai pásztorebek mindig is a kisborjak a kiscsikók a kisgidák  és a [… Tovább]

Vers

Lépések

    Tekintetem testeden cikázik. Mozdulataidat még nem ismerem. Az utcafrontról, lassan eljutunk a házig, mit eddig néztem, magamba ölelem. Jó volna most is olvasni szemedben, bőröd lágy selymét érezni ujjamon, hozzád bújni lenne minden percben kedvem, míg mosolyod szellőként [… Tovább]

Vers

Ki nem bújt szavak

      Homlokodon és szívedben a Nap ragyog. Felhőtlen érzés lettél, mindenhol vagyok. Az ég fényes gombján változó színeid udvarolnak. Szavam nem csak szótalan, selypítéstől a féltésig, felesleges – értőn csüng – kimondatlanul és visszatartva is, gondolatolvasáson innen és [… Tovább]

Vers

Mértani haikuk

  Síkban fekvő test Domború körvonala Konvexet alkot.   Bezárul a kör De közepére vetül, A Reménysugár.   Emberi tömeg Konformista halmaza Az egész része.   Üres a lélek, Űrtartalmat nem mérnek A csalódáskor.   Szerelmi tétel: A háromszög két [… Tovább]

Vers

Találkozás egy fiatalemberrel

Találkozás egy fiatalemberrel   BARNAKENYÉR, SZŐLŐ, FRISS SAJTDARABOK  kinevetett, mégis fölszaladtunk a hegyre s a balettintézeti kollégium fölött csigává, trópusi hallá meg egysejtűekké lettünk. lent öklendezett a beteg Duna ám a fák helyeslően bólogattak mögöttünk, hiába sírt a város, s akkor én megint tudtam: VAGYUNK! ő meg [… Tovább]

Vers

Babapantomim

    Nézd, ez pantomim, mennyi bájos mozdulat. Ha kezdi alkalmasint, Márkocska mit mutat?   Titkát majd kibogozza az idő: merről jön, hova megy? Itt van, a csoda van itt, ész nem éri fel.   Örömös áhítat jár át, gyönyörűségben [… Tovább]

Vers

FAHÉJ

(Vonul-tolul egész tömény csapatban a fűszernövény, földből szökken föl az égig, ízek, s illatok kísérik.)   Fatörzsön nőtt kéregkaréj, titokzatos íz a fahéj, enyhén pikáns, enyhén csípős, forralt borokból ismerős, szívvel érlelték illatát barna bőrű, trópusi fák, hajók hozták messzi [… Tovább]

Röntgen

hatvan

röntgen       Összegömbölyödök az ágyban, mint mikor már szűk volt a hely – puha, meleg, anyaóceán –, valami kényszerített, tolt, vagy magam bújtam kíváncsian a világra?   Ott volt nekem a legjobb talán…   Álmomban sokszor a hajad [… Tovább]

Vers

A tét

    “A tételen túlnő a tét.” Írtam Ars poeticám Végén. Ma sem tennék mást, Köt múlt-féltő őszinteség. Negyvenen indultunk neki. Minek is? A költészet nem Tétel. Nem versenytér. De tét Mégis kell legyen. Siker?  Nem, nem, maga a jelenlét. [… Tovább]

Vers

Péntek

Változatok – emlékek – egy kamaszlány kérésére és fiam emlékére, aki tizennyolc éve, hogy örökre eltávozott a földi világtól. Nagykorúvá vált a hiány, a fájdalom… 1. Hello, péntek!   Szeretem, hogy újra itt vagy! Ilyenkor van valami a levegőben, amitől [… Tovább]

Vers

Először, utoljára

Először volt a sóhaj, aztán lett a hang,a hanggal jött az óhaj, az óhajjal a baj.Másodszor lett a szó is, azokból lett a mondat,a mondat haraggá érett, a haragból erőszakköltözött a szívbe, a szív meg zakatol,rögök utaznak benne mélyen valahol.A [… Tovább]