Hónap: 2018 július

Évekkel ezelőtti megtörtént esemény alapján íródott.     Ma is az ivóban lakomázik sorra ömlik le garatján a folyékony kenyér számtalan pohár fenekétől csuklik s a hatalomvágytól duzzad zsigeriben az ér. Szeméből szikrát szór a gyűlölet, melynek csupán egyetlen parazsával [… Tovább]

    Faluvégi csermely vizébenfut az idő végtelensége.Kihalt házak udvaránbábakalácsok magasodnak,öregedő fák ágai a néhavisszatérő lelkek elé hajolnak.A középső ház előtt gémes kút,rajta ott felejtett macska,rozsdás vödörből hűs vizet remél.Gyerekkort felidéző górékürességében az egereksem rohangálnak már.Kitört ablaküvegek mögött,cafrangos függönyöklebbennek a [… Tovább]

(Vonul-tolul egész tömény csapatban a fűszernövény, földből szökken föl az égig, ízek, s illatok kísérik.)   Ősi fűszer, bibe-sárga finom szálú a virága, vad igézet, bódult fátum, csábos afrodiziákum, hinni benne sose vétek, belesárgul minden étek, fűszer, gyógyszer, ruhafesték, aranyáron [… Tovább]

  M. Laurens A VÉNSÉG   A vénség fakó, szótlan sorstárs, Arca szikkadt és két szeme jég, Görnyedt hátáról sorsa lóg le, Gúnyája kopott s mosatlan rég.   Hitében már rég csalódott, Mindkét lába reszketeg ugyan, Falakba kapaszkodva csoszog, S [… Tovább]

kortárs, líra, költészet, költemény, prózavers, szabadvers     SZÍVEK KÉPLETEI Marcangolódik már szüntelen rakoncátlankodva a hősszerelmes Szív érzéki örömök szent katlanában! Fortyogó üstök mélyülő krátereiben végzetesen nagyokat dobban! Ismételhetetlennek érződik a kitölthető Mindenség is! Lángok lobbanó, harmónikus dallamaival, láthatatlan, titkos [… Tovább]

  Mondd el mit érzel, ha jót, azt is, suttogd néma kikötőd halvány színeit! Só ízű könnyed  ajkamhoz ér, majd bennem édessé válik.   A tántorgó idő kényesen legyint, mintha ráérne (!) kisvártatva egymásra tekint   sors és a lét,  és [… Tovább]

  Mennyi ismerősöm s egyik sincs szem előtt. Volt ki tegnap szólt, ma Pestre megy délelőtt. A másik hajnalok hajnalán távfutott, Egész a Damjanich-szoborig eljutott, S ott, a Zagyva-gáton percre megállt, fotót Készitett. Mérőműszere mért 22 fokot.  A harmadik költözik [… Tovább]

      Dohos falak közt láttam, ahogy rámsötéted’ az ég, mintha még Ő is villámival büntetné a már így is nehéz sorsomat s hiába kiáltnám mimózán „Most már itt az elég!” úgysem hallaná bősz égi háborúban csak gyújt’ná még [… Tovább]

    Minden vasárnap ünnep. Nagybetűs piros nap. Gondoltam gyerekként, hiszen a Családi ebéd annak tűnt. Változik a nézőpont, ahogy az is, hol van az ember helye. Nem csak az asztalnál. Minden vasárnap ünnep a számukra. Mozdulatlanul ülök az asztalnál [… Tovább]

    Még egy kis idő és kétszer kilenc éve már, hogy nem vagy itt. Az öreg macskánk sem szaladgál az udvaron. Földet táplálja a bőre, csak azt nem értem, mért ragad a ruhámra még egy-két itt felejtett macskaszőr, ahogy [… Tovább]

„Mindig volt egy titkos életem,és mindig az volt az igazi.”(Kertész Imre)Erdőn által, egy szál ággal,önkéntelen korlát által, sorstalanság stációinnem lép, szárnyal. Különös figyelme titka:világot nyit a világra. Betűk ezre napról lapra,erdőn által, egy szál ággal.

Piercing / kis napi aktuális/                            Koosán Ildikó   kezet, lábat, ajkat, szemöldököt feldob, mostanában újra nagy divat, web – áruházból bátran válogat a felturbózott testdíszek között akit fellelkesít az izgága kor ősi- új varázsa, ki a köznapi [… Tovább]

    Tekintetem testeden cikázik. Mozdulataidat még nem ismerem. Az utcafrontról, lassan eljutunk a házig, mit eddig néztem, magamba ölelem. Jó volna most is olvasni szemedben, bőröd lágy selymét érezni ujjamon, hozzád bújni lenne minden percben kedvem, míg mosolyod szellőként [… Tovább]

      Homlokodon és szívedben a Nap ragyog. Felhőtlen érzés lettél, mindenhol vagyok. Az ég fényes gombján változó színeid udvarolnak. Szavam nem csak szótalan, selypítéstől a féltésig, felesleges – értőn csüng – kimondatlanul és visszatartva is, gondolatolvasáson innen és [… Tovább]

Találkozás egy fiatalemberrel   BARNAKENYÉR, SZŐLŐ, FRISS SAJTDARABOK  kinevetett, mégis fölszaladtunk a hegyre s a balettintézeti kollégium fölött csigává, trópusi hallá meg egysejtűekké lettünk. lent öklendezett a beteg Duna ám a fák helyeslően bólogattak mögöttünk, hiába sírt a város, s akkor én megint tudtam: VAGYUNK! ő meg [… Tovább]

    Nézd, ez pantomim, mennyi bájos mozdulat. Ha kezdi alkalmasint, Márkocska mit mutat?   Titkát majd kibogozza az idő: merről jön, hova megy? Itt van, a csoda van itt, ész nem éri fel.   Örömös áhítat jár át, gyönyörűségben [… Tovább]

(Vonul-tolul egész tömény csapatban a fűszernövény, földből szökken föl az égig, ízek, s illatok kísérik.)   Fatörzsön nőtt kéregkaréj, titokzatos íz a fahéj, enyhén pikáns, enyhén csípős, forralt borokból ismerős, szívvel érlelték illatát barna bőrű, trópusi fák, hajók hozták messzi [… Tovább]

Változatok – emlékek – egy kamaszlány kérésére és fiam emlékére, aki tizennyolc éve, hogy örökre eltávozott a földi világtól. Nagykorúvá vált a hiány, a fájdalom… 1. Hello, péntek!   Szeretem, hogy újra itt vagy! Ilyenkor van valami a levegőben, amitől [… Tovább]

Először volt a sóhaj, aztán lett a hang,a hanggal jött az óhaj, az óhajjal a baj.Másodszor lett a szó is, azokból lett a mondat,a mondat haraggá érett, a haragból erőszakköltözött a szívbe, a szív meg zakatol,rögök utaznak benne mélyen valahol.A [… Tovább]