Sonkoly Éva : a múló idő…

 

 

Vannak történetek, amelyekre lakatot tesz 

a múló idő…

Nyitogatnád, de csikorog a zár, a kulcs

sem a régi már.

 

Nézegeted az éveket, rozsda marta,

őszidődnek is lassan vége.

Deresedik, nemsokára hólepel alá kerül

minden gondolat…

 

Ideje van, magamnak is bevallhatom,

leginkább régi tavaszom szerettem,

s mily nyomtalanul elmúlt felettem.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 579 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"