Vers

Pilátus megint kezét mossa

“Egy ciklus középpontjában,/Így rezzennek, így járnak/A fák alatt, így szaggattatnak ízekre,/Így kelnek föl, járnak megint.” (James Dickey: Állatok mennyországa)   Van az a magánpénz Üzemanyag Amitől A népességrobbanás Európai tömegekbe hajt   Van az az isiász Amitől A helytartó Annyira [… Tovább]

Vers

Lesz-e jel?

      Levegőben forró hullám, lángok habzása dúl. Színjelzés lobogtat Napot, véresen alkonyul. A csillagkor rég lezárult. Bolygók fénye csorog: Időtlenen forognak át messzi galaxisok. A végtelen: jó ígéret. Bárhol bevethető. Az élet nagy sírásó, de mégsem csak temető. [… Tovább]

Vers

a múló idő…

    Vannak történetek, amelyekre lakatot tesz  a múló idő… Nyitogatnád, de csikorog a zár, a kulcs sem a régi már.   Nézegeted az éveket, rozsda marta, őszidődnek is lassan vége. Deresedik, nemsokára hólepel alá kerül minden gondolat…   Ideje [… Tovább]

Novella

Szakadt szandál

  A júliusi égbolton büszkén fényesedett a Göncölszekér, mintegy versenyezve a teliholddal. Virágillat szállt az éjszakában. Már mindenki aludt, csend telepedett a házra, csak a  konyhai a csap csöpögése tördelte a csendet. Irénke még próbált fordítani a csapon, de az [… Tovább]

Vers

Szerető nyár

  Szerető nyár   Hegyek ölelésébe költözött nyaram, zöldellő fenyvesek rejtik mosolyát, ott fecskeszárnyon száll – a végtelen utam – s majdan csillagok őrzik édes álmát.   Hűs patakokba csordogál álmok könnye, hogy édesítse azt tündöklő sugár, harmat fátyoltól elnémuló [… Tovább]