Emlékirat

Idegen tél

    Világunk: képzelettér.  A tanya és a Zagyva-gát között álltam.  Szürke égbolt, hóesésbe veszett láthatár.  Hívott a gáton túli táj, a folyó.  Hószakadásban még sosem láttam.  Fel a gátoldalon s meglátom,  amiben tavasztól őszig sokszor gyönyörködtem.  Arcom feltartottam a [… Tovább]

Vers

Csalódás

    C sibesárga csalfa csókokból S zínlelt szégyen-szerelmet szőttélA rcodon aljas ablakszemekL ételemed langyos lábközépnélÓ cska óborízű óv-szeredD e delejez (a) dévaj délcegségÁ gyamon árvácska álomcseppekS ebesre szúrt sellőszívem sirat      

Vers

Elpilledt a táj

Azon az estén letérdelt a fáradt napkorong, s míg várta, az éj elterítse csillagmorzsás abroszát, mézszínű búzaszálak közé szőtte aranyló haját.   Azon az estén édes-ború ittasan imbolygott  a csended, mint akác kelyhében megrészegült bogár,  lassan megszelídült ajkad, s láztól [… Tovább]

Vers

Verstörténések

Verstörténések                          Koosán Ildikó     Láttam az ágak mozdulatában pattanni dús rügyeket szellő ringatta megszületőben a zsenge levélkét fű közt a harmat szivárványgyöngyei gurultak széjjel s késztetett lelkivilágom láttassam elfogulatlan versben is ezt a csodát   hittem az [… Tovább]