Vers

A VÉNSÉG

  M. Laurens A VÉNSÉG   A vénség fakó, szótlan sorstárs, Arca szikkadt és két szeme jég, Görnyedt hátáról sorsa lóg le, Gúnyája kopott s mosatlan rég.   Hitében már rég csalódott, Mindkét lába reszketeg ugyan, Falakba kapaszkodva csoszog, S [… Tovább]

Vers

Szívek képletei

kortárs, líra, költészet, költemény, prózavers, szabadvers     SZÍVEK KÉPLETEI Marcangolódik már szüntelen rakoncátlankodva a hősszerelmes Szív érzéki örömök szent katlanában! Fortyogó üstök mélyülő krátereiben végzetesen nagyokat dobban! Ismételhetetlennek érződik a kitölthető Mindenség is! Lángok lobbanó, harmónikus dallamaival, láthatatlan, titkos [… Tovább]