Elbeszélés

Az aranyifjú 46.

46.   Robert meghallgatott mindenkit, ám magában már döntött. Még 1945 karácsonyát Genfben töltötte, de a rákövetkező évi húsvéti ünnepeket már Bécsben. Egész Ausztria egy furcsaság volt. A háború végén, a négy győztes hatalom, maga közt osztotta fel az országot. [… Tovább]

Vers

Paradoxon

    Milyen vagyontárgy kellene még a tovább éléshez, ha már minden összegyűlt amire vágytál. Nem viszel magaddal semmit, sem most, sem húsz év múlva. Az ózon csak egy rés az égen, a kincsek fölötte, vagy alatta vannak? Ki ad [… Tovább]

Vers

Mosolygödör

    Néha csak úgy szemlélődök, mint egy falhoz támasztott, kávé-nélküli tekintet. Bár a reggel föltámasztott, és rám kent egy hulla-sminket, még borzolt az a szemöldök. Gémberedett végtagok nyúlnak a reggelt tartó zsinór felé. Leszakadt égbolt folyik a kitaposott papucsom [… Tovább]

vegyes

A bosszúállók árulása

kortárs, epika, próza, elbeszélés, novella Kedves Norbert! A Füvészkertre emlékeztető, de igencsak elfajult és túlburjánzó történetet érdemes volna átgondolni, újra fogalmazni. A jó író szemével megtalálod, mi benne a sok felesleges szószaporítás. Ha nem, akkor nincs mit mondanom, sajnálom.   [… Tovább]

Vers

A király

    A király fázott, dühös volt és a szolgák fején sétált. Kéjesen, rettegve és kérkedve. Pedig kedveltetni akarta magát, annak ellenére, hogy a szolgák éjjel  álom-vigyázás címen ágya körül osontak, loptak, lestek, röhögtek  és viháncoltak.  A talpnyalók és igenlők [… Tovább]