Böröczki Mihály - Mityka : Szegény levél a vének otthonába

Nyomtatás

Mit taksált huszonnégy év vén anyádnak,

megszült, nevelt, és sose mondta – fáradt,

taníttatott, az Istent is elérte,

és soha sem kért napidíjat érte,

ma olyan, mint egy lélekverte árva,

bekényszerült a várt csönd otthonába,

már nappal is a csillagokat nézi,

a teste roncs, de akarata régi,

megszégyenkezve bámulom a listát,

mit jó testvérem gyönyörűre írt át,

hogy újság ennyi, drága ír a gyógyszer,

hogy áras áru ma már a tisztítószer,

meg ezer más dologról is esett szó,

hogy még az olcsó ásványvíz se olcsó,

hogy nadrág, papucs, és az idő drága,

de a szeretet nem került listára,

sok felsoroltban az se került szóba,

hogy anyja most is gondoskodik róla,

s a nagy mohóság forintokra váltva

tett szert egy élet csöppnyi vagyonára,

s mint harang, kondul a listázó hangja,

míg kamatozva rakja magát bankba,

és szégyen nélkül összeír egy számlát,

hogy sírba fizettesse  anyja álmát,

a vérem lüktet, s nem érem föl ésszel,

hogy lehet boldog boldogtalan pénzzel.