Vers

Őrült szavak

  A kő eddig is ott volt kezedben De még rejtegetted Nem dobtad el   Nem őrült szavakat vártam tőled  Melyek mint nyüzsgő férgek Átvágnak mindenen   Ha akkor visszapillantsz Akkor ha visszanézel Még láthattad volna Átütött homlokom

Vers

Nadírtól a zenitig

    Akár az alázúduló rejtelmeken, felettünk átinal a gazdátlan idő,  érzem lágy  illatomat még a kezeden,  forró csókod, ami el nem veszíthető. …de megmarad a suttogás is, a kacaj és a félelem, hogy betakartál egy fáradt éjjelen, s nem [… Tovább]

Vers

kezem helye

  ölelés lehetett, nincsen már helye a szorításnak, rá se nézek, reflexszerű, akár az alkotás- mentes élet;   ölelés lehetett;   nagybetűre vágytam mindig, nem jött össze, egy rohadt kis pontra a végén legalább, mi naggyá teszi a kezdetet

Hírek

MEGJELENT!

Megjelent Koosán Ildikó nyolcadik, Rondo Capriccioso című verseskötete!           A nyolcadik verseskötetem címe: Rondo Capriccioso A könyv A/6 méretű, keménytáblás, 149 oldal, a borító  Malmö Tócsaükör c. fotóm alapján készült,” Egy találkozás utóélete alcímmel. Paul Géraldy [… Tovább]

Esszé

Morgiána-akció

Morgiána az Ali baba és a 40 rabló című mesében szerepelt, a csavaros eszű szolgálólány.   Ezek a rablók találták fel a matricázást. Azt a matricázást, amit mostanában újra felfedeztek. Ezzel jelölték ki azokat a házakat, melyeket később meg kívántak [… Tovább]

Vers

Elefántcsonttorony

Turris eburnea Nem könnyű az éghez közelítni, amikor rántana bármi földi, hiszen én is alig lélek, főleg földi, mégis kapaszkodom egy-egy jelzőbe, jelzett szóba, anyateremtésbe, apába,amikor már nincsen, a teremtésbe,ami jobbára már nélkülem, de enyéma magaslat, ahonnét jobban magaménak érzem, hogy legyen, ami van, együtt velem, szétválhathatatlan, akár az isteni [… Tovább]

Vers

(A)teista hét sora

    Kijátszalak, nevezzük cselnek; úgy hiszem, az életemért játszom; rajtad már túl vagyok – és nincsen más, akit legyűrni bírnék. Győzelem hát, úgy hiszem. Mást mit hiszek? Jaj, futni csak, nem gondolni bele, ez volt a játék, az életem. [… Tovább]

Novella

A tigris és a ragadozók

  Berictius még könyökölt egy kicsit pamlagján, oldalra hanyatlott, majd végigcsúszott a heverőn és elkezdett horkolni. Anadea a földön feküdt, arccal lefelé, valamit kergetett álmában, amitől egy hatalmas boros flaska a fejére borult. A nyolc szigonyos szobor mozdulatlanul nézte, mi [… Tovább]

Novella

A delinkendő színe

Ünnepi szentmisére zúgtak a harangok. a Hajdú- és Szabolcs Megye határán, a jó, dohánytermő homokon megbúvó, kis faluban.   Ünnepi szentmisére zúgtak a harangok. a Hajdú- és Szabolcs Megye határán, a jó, dohánytermő homokon megbúvó, kis faluban. Krisztus urunk feltámadását [… Tovább]

Kisregény

Az aranyifjú 45.

45.   1944 nyarára a német megszálló csapatok — hála a nyilasok hathatós segítségének — szinte teljesen berendezkedtek Magyarországon. A vidéki zsidóság nagyrészét már deportálták, és éppen a budapesti zsidóságot akarták volna hasonló sorsra juttatni. De Horthynak, úgy látszott, már [… Tovább]

Esszé

Bérencem

Gyerekkoromban ritkán találkoztam Gyuri bácsival. Akkoriban már külföldön éltek, Néha Schwarcz Tivi bácsi – apám csak így hívta – küldött csomagot nekünk, azt fia, Gyuri bácsi hozta el.   Sosem maradt sokáig, csak órákra jött Magyarországra, rengeteg tennivalót sűrített be [… Tovább]

Vers

ZAB

Az élet rejteke a mag, belőle lélegzet fakad!   Széjjelhordták a lótenyésztő népek, és lassanként az egész világé lett, szálkás kenyeret sütöttek belőle, s a glutén gyáván visszahőkölt tőle, lett szüleje a büszke belga sörnek, a zabpehelyes angolszász gyönyörnek, de [… Tovább]

Vers

Zsebversek V,

Zsebversek V.               Koosán Ildikó   Nem a szeretet fénytócsáiból összefércelt tűkörképet akartam, de élő egészét a fényvisszaverődés színeinek, nemcsak nyugalmat, de békét, nemcsak langyos napsugarat, hanem perzselést, botránkoztatóan lángoló szerelmet, nyomot, amibe beleég eltöltött éveim csillagjele, láthatóból a [… Tovább]

Vers

Anyu

Homlokredőimbe gyűlt verejték lemossa a sápadt arcnak színét, s hiába festem rá a jókedv sminkjét, ha mások már helyettem felkenték. A nyíló ajkakból a bánat lemetsz, a szirmokon a harmat-emlék is megfagy, míg meg nem értem, ha velem nem vagy, [… Tovább]

vegyes

Különleges szerenád

kortárs, epika, elbeszélés, novella, próza                                       KÜLÖNLEGES SZERENÁD                                 (Egy elképzelt randevú története)     A hallgató valamivel már éjfél után inkognitóban próbálta saját magát becsempészni a Dózsa György úti Kollégium épületegyüttesének valamelyikébe, hogy elképzelt ,,álmai hölgyének” mint egy nagyon [… Tovább]

Vers

Kruppos ébredés

    Magzatpózba gyűrt bele az este, majd a franciaágy sarkában hagyott. Inkubátor-melegen át leste, hogy koraszülött álmom tetszhalott. Lelkem felsírt, talán újjászületett, míg a párna elnyelte reszketésem. Rendellenességem velem-született: gyújtó vagyok egy láncdohányos kezében. Füstben érlelt simogatás nyugtatott, s [… Tovább]

Vers

Burokban

    Legszívesebben burokban tartanálak.A burok megvéd.Engem.Tőled.Csak néznél onnan szépen kifelé.És nem hallanám, mit mondasz.Tegnap különben isnem szerettelek harminc percig.Aztán megint.      

Vers

BÁRHOGY

  Bicskén, a tataiútötvenen súlyosjeges tömbök ülnek…  a nyár hátán… a tél él… az ablakokban  – csak – jégvirág hajt. Hideg van. Nagyon.  Az Isten látja. Néha – ha kedve tartja, akkor – kimenekíti a  sóhajokat a fényre… oda, ’hol [… Tovább]

Nincs kép
Napló

Napló – nincs cím megadva

<iframe src=”https://issuu.com/bataitibor/docs/__gy_volt___gy_vann_issuu” width=”775″ height=”664″ style=”border:none;overflow:scroll” scrolling=”yes” frameborder=”0″ allowTransparency=”true”></iframe>

Vers

BORBÁLA, A SZENT

      Beomlott tárnába vagy toronyba zárva, így vagy úgy, de fél az ember, ha árva. Ám félelmében hinni is megtanul, hogy bármi jön, már nem jöhet váratlanul.   Amikor kövek közt a remény a párna, mintha odakint már [… Tovább]

Vers

Pillanatképek

    A mezőn kidobott rozsdás mosdótálbenne madarak mosakodnak állott esővízbenminden szárnyrebbenésükéletet cseppent az anyaföldbeapró szusszanásaiktóltorok-trillák szakadnak fel Istenarcok mögöttöregemberek könnyeznekvisszahulló szeretetükidegvégződésig roncsolódiknyomokban felsejlenek a régmúltelnyűtt képei míg a jövő-szemek árkaibanelfelejtett létpercek csillognak Suttog az univerzumhangja van az alvó bokornakkinyújtom [… Tovább]

Vers

Enyészpont

    Nem tudom honnan és miért,naponta mégis érkezem.Kilépek valahonnan. Indulok.Ajtót nyitnak. Ismét létezem. Jövök, hogy itt sem maradjak,megyek, hogy érkezhessek újra,e szerdává tatarozott keddbe,a jelenné átfestett múltba. * Nem ekkora földrengésekreterveztem, s most mállik és reped,a padlás megtelt kérdőjelekkel:elmenekültek [… Tovább]

Novella

Volt egyszer egy Európa…

      Késő este a mesterséges fény világításában pakolt a férfi, nemrég költözött be a lakásba. Tudta. hogy nem fogadják majd szívesen. Bérelte a lakást, a főbérlő különösen mérte végig az első találkozáskor. — Hol dolgozik? — kérdezte. — [… Tovább]

Vers

Ki se látszom

Az a gyermek, akit őrzök, köze sincsen hozzám. Az a felnőtt, aki lettem, minek is jött, ha vigyázni arra nem tud, kivé válok.Se a gyermek, se az isten,akik együtt jól megvoltak,nincsen. Magam innétel-eljátszom, megteremtem,ki se látszom, annyi dolgom.Elhittem a mese fáját, kígyót-békát, nap-hold-csillag szép világát; hol [… Tovább]

Vers

Soroló

Soroló               Koosán Ildikó     sosem volt dallam zenéje illatozik szét a rétre sosem látott zöngék árnya repül rá az éjszakára   aki bent van hadd maradjon szebb a hajnal, mint az alkony aki kint rekedt a nyárba’ [… Tovább]

vegyes

Lét-mélységek

kortárs, líra, költészet, költemény, szabadvers, prózavers     LÉT-MÉLYSÉGEK Az embertelenség off-line állapota következik! Arcpirító szégyenkezések ostoba korszaka régen lejárt! Minden igéző egzotikussággal fűszerezett tekintet mélyén csábító haszonlesés kíváncsiskodik éberen! Celebesült retinákat vastag hályog fedi immár: A látványos jótékonykodás csupán [… Tovább]

Vers

MÁR NEM

M. Laurens MÁR NEM   Lásd, kezem sétálni indul testeden, Olykor megáll, pihegve csendesen, Majd szundít kissé egy lágy hajlaton, Öledben most: önmagam hallgatom. Kezem beletúr hajadba kedvesem, Hullámait, mint tengeri szél: kergetem. Vágytól korbácsoltan friss illatát szívom, Átölellek szorosan: [… Tovább]

Egyéb

A póri sereg

— Kolléga elkészült? — Ja.. Mindjárt kezdődik a mészárlás. — Nekünk bezzeg nincs elővédünk… — Valaki azt mondta, a tükörbenézés ártalmas, mert hizlal. Vigyáztam, nem szeretnék túl nagy ütközési felületet adni. Ronda dolog ilyen póri gyalogseregben kullogni a pusztulásba. — [… Tovább]