Bíró Rudolf : Anyu

Homlokredőimbe gyűlt verejték
lemossa a sápadt arcnak színét,
s hiába festem rá a jókedv sminkjét,
ha mások már helyettem felkenték.

A nyíló ajkakból a bánat lemetsz,
a szirmokon a harmat-emlék is megfagy,
míg meg nem értem, ha velem nem vagy,
máshol, talán még mindig ott lehetsz.

Szemem sarkába feszített pillanat
vergődik a feszületen, mely hasad,
akár a szív, amire szegelték.

Vérembe oltott anyai stigma,
Hajszál-repedt hegeket gyógyít, mint a
kéretlen idő. (Bár eltekerték.)

——————–

Ne menj bele ilyen kompromisszumokba, mont az arcNAK vagy a ragrímhalmozás. Egyre jobb és jobb vagy. Ha nem jön ki belőle szonett, hát érdekel az bennünket? Neked alapvetően nem a technikádat csodáljuk, hanem ami a szívedből felkúszik a fejedbe, hogy szöveget keressen magának. Ha olyan a sor, hogy nem akar kijönni a kiválasztott forma, akkor az a sor/szó egy másik versbe való. Annyi vers van, amit még meg kell írnod…

A legnagyobb fájdalmainkról, hiányainkról egyébként szinte lehetetlen írni. Mindig gyenge marad ahhoz mérten, ami belül van.

 

Legutóbb szerkesztette - Bíró Rudolf
Szerző Bíró Rudolf 69 Írás
Bíró Rudolf vagyok. 1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen. A mai napig itt élek, dolgozom és alkotok. Számomra a versírás nem csak hobbi, hanem gyógymód is. Sablonosan hangozhat, de a lelki sérelmek kiírása nálam gyógymód, bár lassú...Remélem a verseim által átadott részletek, szeletek elmélyedést, tovább gondolást vagy újraolvasást generálnak, amely érzelmi visszacsatolást fog eredményezni. Eredményes alkotókedvet mindenkinek!