töredék, apák napjára 1920-ban parcellázni kezdtek a Várhegy és Sió közt egy új utcát. A földmunkák igen nehezen indultak, talán azért, mert a régi várárok helyét felváltó, korábban már lecsapolt láp még nem száradt ki igazán. Tavasszal mégis elkezdődhetett [… Tovább]
Mese Leó, az oroszlán egy nagy állatkertben született. Amikor még kicsi oroszlánkölyök volt, édesanyja mesélt egy távoli országról, széles, végtelen szavannáról, ahol ősei éltek, és a mai napig vannak oroszlánok, akik ott rácsok nélkül szaladgálhatnak a hatalmas pusztaságban. Nagyon [… Tovább]
Szent Kinga emlékére Távol az otthon. Már csöndes a határ. Gyermekvolt-emlék minden, ami pannon. Keserű szél fújdogál megtört hanton, amerre vonult a Tegnap, mint vad tatár. Só – verte gyűrű. [… Tovább]
Lenyelt sóhaj cigányútra téved mikor oldalfekvésben fölém hajolsz. Már végképp nem ismerlek ki téged: most újraélesztesz vagy megcsókolsz? Ajkad pulzál, mint a vér a kézfejembe, amint a takarót markolom. Haldoklok. Kompresszorként fújsz be a szívembe, s egy percig [… Tovább]
kortárs, líra, költészet, költemény, prózavers, szabadvers VISSZA-NEM-HALLGATHATÓ CSENDEK Jó volna már belefáradottan Idők táguló háta mögül éberen csak figyelni a szösszenő rezdülések neszeit! Aggódó féltéseim Sziszifusz-pufók arcomra méltán kiültek! Idő-törmelék megidézi a múltakat akkor is ha szándékkal menekültünk a szökött [… Tovább]
