Mese Hol volt, hol nem volt, talán még az öregapám sem tudja, mikor volt egy legény, aki szeretett volna megnősülni. Bejárta a fél világot, de sehol sem talált magának való feleséget. Pedig a környéken volt jó pár csinos leányzó. [… Tovább]
<p style="font-size: 12px; margin: 0px; padding: 0px; color: #333333; font-family: "Trebuchet MS&quo
Vízcseppek az ablaküvegen, saját fotó Jelenünk távlatai, távlataink jelene [… Tovább]
sorsomat Sorsnak nem nevezném, kamaszkoromban készültem úgy, már nem is akarnék égzengéseket, elég egy húron a kitartott hang. Mérték hiányzott, isten a középből, tudom a szélsőség sosem igaz, vesszen az egész, ha hullok, ma az tart, a nagyja úgyis marad. [… Tovább]
39. Az utazásuk Bernbe hasonlóan sikerült, mint az első alkalommal. Útközben azonban az asszony dokumentumokat adott át Robertnek. A gyerek születési bizonyítványát, a házasságlevelet és más okmányokat, valamint két képet. — Mondja, Sara — vonta kérdőre Robert —, [… Tovább]
Fotó: saját archívum valami szédült fényözön árad az ébredő táj felett; vérző narancs és borostyánsárga mint szerelmesek vágyódó szája borzongva összeér egymásba olvad és fényben ég a szantálvörös hajnal-ég s a lángoló csillagközi tér a mindenség fölött felragyog vakít [… Tovább]
<p style="margin: 0px; paddi
kortárs, epika, próza, novella, elbeszélés Kedves Norbert! Csak a helyesírási hibákat javítottam ki. A témában rejlő lehetőségeket távolról sem használtad ki, ez nem kidolgozott alkotás. Egy elfogult, idős néni panaszát a vécésnéni gondolatain keresztül lehetett volna reálissá formálni. A [… Tovább]
Házunk az 50-es években Mielőtt végleg kiléptek abból a lakásból, ahol eddigi életük zajlott, Aranka megállt a szobaajtóban. A csupasz falak közt megelevenedett a múlt… Az első télen itt fagyott leheletük a duplaágy végére, itt szülte két gyermekét — [… Tovább]
Huszonhetedike. Vasárnapra esik. Elnyújtóznak lustán haldokló álmaim. Magamnak csinálok formális reggelit, landolok a valóság szegett szárnyain. Egy érszűkületben a végzet majd megvár. Szájon át kettő és fél milli’ Coverex, vaj, kalács, kakaó, ”bolti” szilvalekvár. Míg nem fáj, úgysincs [… Tovább]
A mai nap olyan mostoha, Vagy inkább semleges, Mint az arcon maradt borosta, Ami lassan egyhetes. Vagy mint az asztalhoz ragadt Tegnapi bögre, Mibe sötét fény szaladt, Most keserű a szája körbe, S benne kanál már nem matat. [… Tovább]
Miközben Pierre Beaumarchais Lyonba utazik információkat szerezni fiáról, Leroy kapitány pácban van… Beaumarchais “felügyelő” Bár Leroy kapitány a zavaros robbantásos ügy megoldása érdekében pillanatnyi szabad percet sem engedett magának, mégis úgy érezte, csak fecséreli az időt. Nem volt [… Tovább]
már még most és most és most csukott szemeim előtt és szobám minden pontján csillogó te vagy tudatosság szépség szerelem ének éntelenek mind és zene szól kint és bent végre táncoló lazaság és nevetünk mindannyian
Látvány a Tirrén tengerparton hullámaiból úgy bukik elő e széles partrész ornamentikája akárha díszes Tiffany lámpa- ernyő, amit kavicsok színéből sző az óceán szüntelen ritmikája, a csillogó vízcsepp-porladás tűzijátékán túli [… Tovább]
igenitt készül valamia horizont felől elindul a tengers mint egyetlen csepp víz érkezikátgurul mindennapjaink közöttés mi riadtan kapkodunk itatós utánigenitt készül valamiírásjelekké- kódolt-Időbőla rejtőzködő tűzhányók kipillantanakmiközben a játék csörlőivellátomásokat húzunk takarónakdidergő auránkraimmár bilincstelen kérdések keringenekmég ismeretlen válaszok fölöttde érezni a [… Tovább]
Felszállok erre a virradatra, sorra veszem a házakat. Az utcán emlékeim laknak. Felkelt a Nap. Vakít. Nem látható termeket ragyogtat. Évek kalapja árnyékolja szemem. Torlódó távolokat ki hoz át a túlsó partról?
“Szívemmel színezlek sötét éjszakába.” Ujjammal rajzollaktükrön a párába.Szívemmel színezlek sötét éjszakába.Felhőkön repítlek.Égtenger végtelen.Egyszer találkoztunk – ez lett a végzetem. Már csak álmomban jösszmelengetni lelkem,de ha ébren vagyok,megfagyok, és ebbencsakis te vagy hibás.Elloptad az álmom.Elvitted magaddalmagánmennyországom. Nem vádollak mégsem,csupán [… Tovább]
Hajnali fényben fürdik a város, peremére szoruló szenvedés őrli-őrli az éji-nyugalmat. Roskatag hajlék bádogtetején csillog a harmat, csak ennyi pompa, ennyi jut belőle a szegénynek.
RÖNTGEN Csak áll kis kezét szélesre tárva,barna szemével magasba tekint, a nyár ízét zizegi egy nyárfa,míg labda repül törvénye szerint. A kislány ujjong; – Elkaptam újra!Ki tudja hányszor, csak nevet nagyot,majd elszalad pitypangokat fújva,s elhiszi, hogy azok mind angyalok. Szalad [… Tovább]
Néha, mintha Isten szólna, messzi álmaimból nyitsz rám, lágy illatod vérembe ring, majd letelepszik lelkem ostoba szikláján. Miként bolygóit a Nap, büszke testem köré fonlak, mellém a vak jövő tapad, és a lélekkel telt látóhatár. [… Tovább]
Mindenemre ez van varrva. Százszor elkapart heg, mit újra feltépnek. Hordom, viselem a neved. Vérbe oltott apai stigma: létidegen gének. Megbélyegzett élniakarás, odakint felejtett szeretet, ‘mi befelé fordult. Kibogozhatatlan gondolatok, zubbonyban vergődő szív, ‘mi egyszer, ha mozdult. Végtelen [… Tovább]
Saját rajz Fekete lovakkal álmodsz-e még, István? Zörögnek vonatok lelked negatívján? Színesben kell lássam, hangtalan kell halljam: gordonka húrokról csöndbe tért a dallam. Zölden, kéken, sárgán lobogó sörények, szilaj, szabad vágták betű-füves réten. Más élmény eljutni ameddig a szem lát, messzeség-legyőző [… Tovább]
Mindnyájan inni akartak a puszta közepén. Hétágra sütött a Nap, tikkasztó meleget lehelt rájuk. A bőgatyást elnyelte a gémeskút, de társaságát még bámulta egy kicsit sima szőrű lova. Aztán ő is átügetett a kút túlsó oldalára — a vízen [… Tovább]
kortárs, líra, költészet, költemény, vers, prózavers, szabadvers TÖRT-SZAVÚ FOHÁSZ Homályok zsúfolt valóságrészleteiben, felkelő hajnalok lámpagyújtógató fényei hamar eltűnnek, fogyatkoznak; mélység s magasság közt aligha létezhet kivezető út csupán kiáltó szakadékkal teli! Hangokká lényegül majd át a Tér; egyetlen szerelmes ujjbeggyel [… Tovább]
„Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt, / Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt, / Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit: / S míg te a gyermekek könnyét törölgeted, / Egy láthatatlan kéz a csillagok felett / Letörli vétkeid!” (Móra Ferenc) [… Tovább]
(villanásnyi részlet…) Matilda számára hamarosan adódott elfoglaltság, az kitöltötte az űrt, ami az elmaradt bandázások után keletkezett. Az iskola amatőr színjátszóköréhez csatlakozott, és leginkább a szavalókőr és énekesek csoportja tetszett. Őket választotta. És jól választott! Itt jó barátokra talált, [… Tovább]
Örülök ennek a megtalált versnek. Félig elmenőben Koosán Ildikó Színek és avar közt járunk az őszben díszeit amíg lepi majd a sár, telhetetlenül még szebb napokra vár kedvesét ki félig [… Tovább]
38. Gyorsan összepakoltak és már indultak is az állomásra. Mikor a vonat elindult, Robert látva, hogy csak ketten vannak a fülkében, elkezdett beszélni. — Sara! Én teljesen megbízhatónak tartom, de még egyszer kérném, hogy amig nem ül maga mellett [… Tovább]
Választottak, utólag úgy képzelem; majd én is választok, így remélem – meglátjuk, hisz nincs mit összevetni, amit élek, az van, a másikról nem tudok semmit. Jöhetnek a képek, beengedem mindet, akad kedvesebb, de azt már úgyis láttam, szükségem nincs rá, [… Tovább]
M. Laurens NAGY DILEMMÁKBAN… Ej! Mi fene esett belém,Nem jön rám az ákom-bákom;Pedig kezemben toll van,S ülök, mint bagoly az ágon. Ötleteim, mint a tyúkok,Miknek összekötve lába,Hason kúsznak lenn a porban,Egy sincs, melyik talpra állna. Oly lírátlan minden tagom,Mint [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!