Vers

50.

  Huszonhetedike. Vasárnapra esik. Elnyújtóznak lustán haldokló álmaim. Magamnak csinálok formális reggelit, landolok a valóság szegett szárnyain.   Egy érszűkületben a végzet majd megvár. Szájon át kettő és fél milli’ Coverex, vaj, kalács, kakaó, ”bolti” szilvalekvár. Míg nem fáj, úgysincs [… Tovább]

Vers

Névtelen érzés

    A mai nap olyan mostoha, Vagy inkább semleges, Mint az arcon maradt borosta, Ami lassan egyhetes. Vagy mint az asztalhoz ragadt Tegnapi bögre, Mibe sötét fény szaladt, Most keserű a szája körbe, S benne kanál már nem matat. [… Tovább]

Kisregény

Nikáb 13. Beaumarchais “felügyelő”

Miközben Pierre Beaumarchais Lyonba utazik információkat szerezni fiáról, Leroy kapitány pácban van…   Beaumarchais “felügyelő”   Bár Leroy kapitány a zavaros robbantásos ügy megoldása érdekében pillanatnyi szabad percet sem engedett magának, mégis úgy érezte, csak fecséreli az időt. Nem volt [… Tovább]

Vers

Lábasjóság

már még most és most és most csukott szemeim előtt és szobám minden pontján csillogó te vagy tudatosság szépség szerelem ének éntelenek mind és zene szól kint és bent végre táncoló lazaság és nevetünk mindannyian

Vers

Látvány

             Látvány      a Tirrén tengerparton     hullámaiból úgy bukik  elő e széles partrész ornamentikája akárha díszes Tiffany lámpa- ernyő, amit kavicsok színéből sző   az óceán szüntelen ritmikája, a csillogó vízcsepp-porladás tűzijátékán túli [… Tovább]