Vers

ALAP-EGYENLETEK

ALAP-EGYENLETEK   Nincs halálosabb a Napnál, életesebb sincs a Napnál; teljesség – ami a Napnál. * Enni, nőni,  szaporodni – életünket  kitölteni kérdésünkkel: mire vagyunk. * De jó, te nem, hogy én vagyok, mikor magam megszámolom – rajtad kívül hogy’ [… Tovább]

Vers

Kérdések aszály idején

miért az indulás a járás kínjaha a tájak körbenyírvamiért a szárny ha az égboltcsupán egérfogó voltmiért az ágak bűvös V-alakjaha ölük titkát nem fészek lakjamiért harang a csönd sisakjahonnan a rügyek szenvedélyemikor remény csupán a nyár esélyeés miért viszek pillérkéntszavakat [… Tovább]

Kisregény

Nikáb 12. Szökés a parókiából

Amint Pierre Beaumarchais megtudja, hogy fiát a Lyoni terrortámadással gyanúsítják, felháborodik, nem válaszol a rendőrök telefonhívásaira és sajtótájékoztatót hív össze.   Szökés a parókiából   Amint Legrand felügyelő beért a Hármas Rendőrkapitányságra, azonnal intézkedett Joseph Beaumarchais bankszámlakivonatának és beszélgetéslistájának kikéréséről [… Tovább]

Vers

Az adott szó

  Az adott szó, közös vérünk, mint az Eskü, amíg élünk. Ígéretünk kőtömbje lesz szív a szívben, mely kötelez. Ajkunk többé nem varjú száj, rakottan veszteglő  uszály vergődése hab-latyokban, mely átka ránk visszacsobban s pusztít, mint csalfa szóbeszéd, mit felkap s [… Tovább]

Elbeszélés

Berta

Röntgen Berta kétségbe esetten kopogott, majd dörömbölt a würzburgi Domerschule Straße egyik épülete (ma már nem létezik!) földszínti helyiségének kettős bejárati ajtaján. Senki nem nyitott ajtót. Az asszony tudta, férje, Konrád immáron hatodik hete bent kuksol a dolgozó szobának, kísérleti [… Tovább]

Vers

Jöttek, ahogy most nem

    Jöttek álmok, s jöttek benne a nembajok, álomszerűen voltunk majd-nem boldogok. Jöttek a hangok, majd egy apró csönd-törés, simára fugázva az összes percnyi rés. Jöttek mások, elmagyarázni mit,hogyan.Lehet élni külön is, félig-boldogan. Jöttek a reggelek, jöttek a nappalok.Jobb [… Tovább]

Vers

Éhes felhő a Napot

Átjár a félelem, fázom,sohasem nyughatok.Éhes felhő eltakartaelőlem a Napot.   Éhes felhő takarta elfelőlem a mosolyod.Életet adó áldott fényt.S a Szívem itt hagyott.   Végtelen égre kántálom:Sötétség, takarodj!Éhes felhő örökláncraszegezte ki a Napot.    

Vers

Búcsúnap

fotó: Nemes Zoltán “ mettor”     Bíbor fényűvíz tükrében,naplementelelke loccsan,sötét szárnyakcsapnak széjjel,tűz gyűrűbenbánatosan.Puhán siklik,lassan terül,tegnapoknakforr magánya,elhagyatottaz égitest,széjjel hintitenger árja.