Vers

Mint madár az ágon

Mint madár az ágon, kihűlt posztokon ül fenn a magasban egy régi rokon. Ősz haja hullámzó esti szürkület, s odafenn gyújt pirkadattüzet. Étellel kínál pintyet és rigót, kacagva gondol arra, mi volt az elmúlt esztendő legnagyobb zaja? … de zárul [… Tovább]

Vers

Árvaság

  Keményedik a próba, falak húzódnak mindenütt. A maradék idő kizár, nem ereszt magába. Régóta befelé búcsúzom, rejtőzködöm ebben a végérvényes árvaságban, ahol vége-nincs napút a lét, szaggatott körvonal, melyet a nap egy év alatt látszólag bejár ugyan, de szökik [… Tovább]

Vers

Komor

Fotó: Erdős Laci Csendben alszik a magány,fénykarika kergeti magát,laposak az árnyak,hasztalan méla tárgyak.Halkan hamu sercen,szomjasan kortyol a pohár,piros fazék koccan,tücsök mászik lassan tovább.Motoz a rozzant sámli,odább csosszan papucsban,látni a nénit, araszolva moccan.Szeme árnyék, kíváncsi üveg,tekintete mégis fakó,rég nincs neki ünnep.Elrepült [… Tovább]