A nagy találkozás 1 Reménylő nyaraknak legszebbik delén mesébe készült egy színes társaság. Festék mögé bújt ott flegma és szerény, volt fügefalevél, pucér igazság. Nem a hazugság, csak a vágy bomlott ki álmok mélyiről, szült az [… Tovább]
Parafrázis Ratkó József Zsoltár című versére Az anyák mind óriások, hátukon cipelik a világot, fehér kötényük zsebébe elfér a bűn és szeretet, anyák nélkül – hideg az élet… Az anyák nem öregszenek és nem mennek messzi [… Tovább]
Leszállt az egyszer-állomáson, most vagy száz éve. Ismeretlen tájak és utak. Szemgödrében eső utáni tompa tócsák. Zárva elnémult robogásba, zakatolva él. Ami volt: van. Emlékből kezek integetnek, illanások, peron tapadna lábak alá, ha odanézne. Csodák zúgtak, ezeregy hajnal, [… Tovább]
Elsüllyedtem. Valamikor a kétezres évek elején. Lelkem hullámai csaptak össze a fejem felett, no meg a szülői gondatlanság vihar-szavai. Majdnem megfulladtam. Hajótörést szenvedtem. 3 nap múlva sodort partra a tenger. Ezért volt logikus, hogy a következő hurrikán előtt [… Tovább]
