dudás sándor : Eltévedt utas

 

 

Leszállt az egyszer-állomáson,

most vagy száz éve. Ismeretlen

tájak és utak. Szemgödrében

eső utáni tompa tócsák.

Zárva elnémult robogásba,

zakatolva él. Ami volt: van.

Emlékből kezek integetnek,

illanások, peron tapadna

lábak alá, ha odanézne.

Csodák zúgtak, ezeregy hajnal,

vasútmentéknek pillangói,

kérdezte magát: ki lepkéje?

S válaszolt – szava volt a csendnek.

Ég-föld-vonásos absztraktok közt

legszebb rész volt a repcetábla.

Leszállt az egyszer-állomáson,

indult a fénynek. Ismeretlen

tájak és utak. Súgták kérdőn,

magának már: hol talál vissza?

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:05 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.