Hónap: 2018 április

okosakat mondani és szépenfogalmazni szépeketlenni túlcsordult pohár alattvörösboros abrosz tekintélyes kavicskéntfolyó medrében elfeküdniés a fősodorban golyóvá kopniakár a többi tekintélyes kavics fölszedett sínek mellett le s föltekerni sorompót és tisztelegniegy omladozó bódé előttmosatlan uniformisban büszkén

Egy verseskötet ürügyén     Nyolc éve már Lapozgatom  Só és víz Isten tenyerén Premier Plánban Cím szerint Ez az első Két költemény   A Héttorony Királylánya Mióta jár A vár fokán Napsütésben  Hold alatt Szellemkarddal Oldalán   Jöhet vihar [… Tovább]

    Talán ezer évről ismerem az arcod, a gondok vájta árkokat, szembogaradban cikázó lángokat, s nekem nyugodt hangod, mint hegyek közt szikrázó vízesést. Csak ez a csend… úgy tornyosul, mint templom tornya fölött felhők közt hasadó fájdalom, ha Isten [… Tovább]

  Ha történt volna – Istenem-, ami nem, és ami sosem, hogy átkarol az esti fény, hogy rám hajol a dúlt remény, kézen fognám és vezetném, arcomat beletemetném. De nem történt, és nem hiszem, csak álmodom a végzetem. Már nem [… Tovább]

    Félretaposott élet.  Minden koppanás fáj.  Csapóajtók, folyosók, emeletek.  A léptek lelassulnak,  mint aki maga után jár. Betegesen.    S hogy ne lássák, hogy újra itt van,  a padon ülők közt elvegyül.  Már nem is kérdez.  A kérdés drága [… Tovább]

    Újra féltékeny vagyok magamra. Sellőhangú kísértést kaptam ajándékba. Mint boldog szerelmes fogadtam és elengedtem. Mégis főnök tanít, segíthetek? Már tudja mit akar. Megpróbált. Együtt dolgozunk, minden rendben van.          

Diaporáma                 Koosán Ildikó     Az én Apámnak varázskeze volt, cserzette bár keménnyé a munka, átázott cipőkből kibújt aprócska talpaim fészke, gébmerült ujjaim simogató menedéke tél idején.   Az én Apámnak varázskeze volt, kisszék, kisasztal,megannyi játék jött rejtekéből [… Tovább]

Ott növekedjenek szárnyak, ahol legkevésbé várnánk, a szavakon.Röptessék magasra a gondolatot,hogy aki képes még fölemelni a fejét,lássaés mondja el a meggörbült hátúaknak:láttam a gondolatot.Akkor ők is látni akarjákés recsegve-ropogva egyenesednek majd a hátak.

ott jártam hol eretnek a más gondolatahol ember pörköli máglyána boszorkányokathol mint tűheggyelszurkált babákordítanak éhes embereks maszk mögé búvóvudu gyakorol kegyetott jártam hol sávokbanpislog még az értelemde az arcok nagy részemár régen vértelenenyhe a bánatnincs már irgalomott jártam igen otta másik [… Tovább]

Idézet: Ószabó István – Zöld temetők     „Zöld temetőbe mennék, virágtalan temetőbe… Sétálni…”     Látod ,fiam – kinyíltak a tegnap még zárt kapuk, anyóka hajol apó fölé – kezét már el nem érheti mosolyát kéri – már övé, [… Tovább]

  A színészekről vagy jót, vagy Shakespeare; főleg arról, aki nem csak játszik, de ír; mégse Shaw, de Brecht se; nem viccel, de mindent komolyan vesz amúgy Anton Pavlo- viccsel. Színészről, öltözködőről, a nagy szégyenlősről, aki onnan vetkezik, hol már [… Tovább]

M. Laurens A KISNYUGDÍJAS SZÓNOKLATA  Egy igencsak bátor kisnyugdíjas, reggel kikelt önmagából.  S künn a parkban, maga köré rántott  pár hasonszőrű aggot, ki épp arra járt ott, hogy mint hasonszőrű kopott szellem,  szónokoljon kis-nyugdíja vérszívói ellen.  Mivelhogy harcos aktivista volt Ő [… Tovább]

“Lelkünkre is így ül ez a kor” Gondolatgyárak udvarán   Ahol Minden nagy eszme nevében Berúgnak egy kerítést   Ahol Az ötödik Sally Már transznemű lesz   Ahol Egy vers véletlenül sem A tigris bajszát cibálja   Nárcisztikusok hada Egetverő [… Tovább]

  Elment anyám a csomagmegőrzőbe, a múltján kívül már semmije sincs, épp olyan, mintha hegyes csöndbe dőlne, s egy ajtó zárja, amin nincs kilincs.   Két pillanat közt téblábol a lelke, a megtiport út egyfelé vezet, a start a céllal [… Tovább]

„Uram! Ne hagyd, hogy leromboljam az élet templomát!” (Szentgyörgyi Albert imája)     Fekszem a füvön.  Sugárzó napsütés. Susogó szellő.Hegyi friss. Madárének.Egy katicabogarat röptetekujjam begyéről éppen – Csipetnyi béke.Áldott csönd. Éledő zöld.   Fülemet a földnek szorítom.Hallom siratóénekét. Vérzik a tuskó alattam.Sírját ássa a világ [… Tovább]

  Minden zárnak kell, hogy legyen kulcsa. Múltam zárjába már beletörtem. Mindez nem is lenne furcsa, Csak az ajtó nyitva áll mögöttem. * Foszlott gézdarabok esnek le rólam, Véres ujjbegyek: csak a kisujj tiszta. Meghagytam, hogy eskümet lerójjam: Többet nem [… Tovább]