Bakter
okosakat mondani és szépenfogalmazni szépeketlenni túlcsordult pohár alattvörösboros abrosz tekintélyes kavicskéntfolyó medrében elfeküdniés a fősodorban golyóvá kopniakár a többi tekintélyes kavics fölszedett sínek mellett le s föltekerni sorompót és tisztelegniegy omladozó bódé előttmosatlan uniformisban büszkén
Tízparancsolat
A szervezés elindult, gyors ütemben haladt a rendszer kiépítése. Alighogy néhány szegmens működésbe lépett, megkezdődött az adatbevitel. Noel képes volt szintetikusan gondolkodni. Az agyában összerakta a legapróbb részleteket, és úgy állította össze az eseményeket, hogy mindig jutott valamilyen következtetésre. [… Tovább]
Csendes a vár
Egy verseskötet ürügyén Nyolc éve már Lapozgatom Só és víz Isten tenyerén Premier Plánban Cím szerint Ez az első Két költemény A Héttorony Királylánya Mióta jár A vár fokán Napsütésben Hold alatt Szellemkarddal Oldalán Jöhet vihar [… Tovább]
Bordám mögött
Talán ezer évről ismerem az arcod, a gondok vájta árkokat, szembogaradban cikázó lángokat, s nekem nyugodt hangod, mint hegyek közt szikrázó vízesést. Csak ez a csend… úgy tornyosul, mint templom tornya fölött felhők közt hasadó fájdalom, ha Isten [… Tovább]
Sóhaj
Ha történt volna – Istenem-, ami nem, és ami sosem, hogy átkarol az esti fény, hogy rám hajol a dúlt remény, kézen fognám és vezetném, arcomat beletemetném. De nem történt, és nem hiszem, csak álmodom a végzetem. Már nem [… Tovább]
Éljen május elseje!
Hazánkban először 1890-ben rendeztek május elsejei felvonulást Budapesten. A felvonulást követő utcabálok, majálisok, a felvonulásokon szereplő májusfák hagyományos tavaszi szokáselemeket őriznek. Bartók Béla gyűjtötte a következő, a májusfa felállítását ismertető éneket: Hallottátok-e már hirül Kaszai Sanyi legénységül? Bicskával vágja [… Tovább]
Te vagy mégis
Evokáció Radnai István verssoraira „magad vagy kit restellsz összerakni s a tépett dallam lépte belőled szakad ki”. – Radnai István Te vagy, ki úgy érzed, vétkeid, feledhetetlen múltad, bűneid, száz kudarctól halott céljaid furcsa, megvénült rabjaként rég’ halott ősök [… Tovább]
Megjósolt paktum
kortárs, líra, költészet, költemény, szabadvers, prózavers MEGJÓSOLT PAKTUM Késdobó kézből visszafelé egyre ritkábban származik segítség! Leszámol magával tettes a áldozat is! Kiszállásokkal hitegetik az ingyenélőt! Hetvenkedő ruhadarabok törésében már nem összerendezett formák, de szándékolt, búja kacérkodás érvényesülnek; gyilkos [… Tovább]
Virtuálisan
Félretaposott élet. Minden koppanás fáj. Csapóajtók, folyosók, emeletek. A léptek lelassulnak, mint aki maga után jár. Betegesen. S hogy ne lássák, hogy újra itt van, a padon ülők közt elvegyül. Már nem is kérdez. A kérdés drága [… Tovább]
Másolhatatlan kulcs
A Majomsziget* megtörpült, a klub** is bezárt. Az erdőt megnyírták, a Krátert*** megvették, a varázs még önmaga hasonmása. Az összes park átrendeződött, mi több, a temetőből is az lett. A domboldal intimitását óriás villák uszodái, és némi túlzással hektáros [… Tovább]
Főnök
Újra féltékeny vagyok magamra. Sellőhangú kísértést kaptam ajándékba. Mint boldog szerelmes fogadtam és elengedtem. Mégis főnök tanít, segíthetek? Már tudja mit akar. Megpróbált. Együtt dolgozunk, minden rendben van.
Diaporáma
Diaporáma Koosán Ildikó Az én Apámnak varázskeze volt, cserzette bár keménnyé a munka, átázott cipőkből kibújt aprócska talpaim fészke, gébmerült ujjaim simogató menedéke tél idején. Az én Apámnak varázskeze volt, kisszék, kisasztal,megannyi játék jött rejtekéből [… Tovább]
Angyali dallam leng
Kép: Tanyi Enikő: Üvegfestés képe Százfele bomlik az esteli fény, idereppen egy isteni lény, távoli égfele hív, lágy-puha lelke beszív. Rebben az éj szeme, sóhaja lágy, most csendesen árad a vágy, hű szerelem remegőn vár, tavasz illata jár. [… Tovább]
Legyek, ura(k)
RÖNTGEN Jó indítás itt a csúfnevekkel, az ellenséggel harcolni csak okosan… Könnyed hangon elmesélt kálvária, humoreszk igazi ízes stílusban, még a csattanó sem hiányzik.éhány kis hibára azért felhívnám a figyelmet, pirossal jelzem, kékkel pedig a javaslatom. „Ez olyan lesz, mintha a [… Tovább]
Elfeledett múlt
Álmomban gyakran vezetek egy piros autót. Van jogosítványom, de valójában félek a kormány mögött, bizonytalan vagyok, ezért inkább hanyagolom. De álmomban más. Ott kiváló sofőr vagyok. Azt nem tudom, miért pont piros a kocsi, de mindig vonzódtam ahhoz a [… Tovább]
Az aranyifjú 31.
31. Sok értelmét nem látta, hogy felkeresse Aigler üzletét, ám valami irtózatos harag és gyűlölet kezdett munkálni benne. Nem az anyagi veszteség, ami zavarta, mert arra soha sem figyelt, hanem a mérhetetlen kapzsiság. Amig élt az apja, gondja volt [… Tovább]
Szárnyak
Ott növekedjenek szárnyak, ahol legkevésbé várnánk, a szavakon.Röptessék magasra a gondolatot,hogy aki képes még fölemelni a fejét,lássaés mondja el a meggörbült hátúaknak:láttam a gondolatot.Akkor ők is látni akarjákés recsegve-ropogva egyenesednek majd a hátak.
Tavaszi pillanat
Dr. Nagy Miklós fotója. Fehér szirmú, patyolatlány,kökörcsines kis sziget,túl halad a világ zaján,áprilisi üdvözlet. Bátran áll a pusztaságban,karcsú lábon csengettyű,követhetik furcsa árnyak,nem lesz soha keserű.
Dagerrotípia
RÖNTGEN! Most akkor hogy is van ez? A képen a férfi már kopaszodik, de még negyven sincs. Fejkendős feleségének karján vasgyúró fiú ül, morcosnak tűnő tekintettel. Elől egy huncut, hunyorgó, alacsony kicsi lány, középen hosszú copfos, magas, balról meg egy [… Tovább]
Odaát
ott jártam hol eretnek a más gondolatahol ember pörköli máglyána boszorkányokathol mint tűheggyelszurkált babákordítanak éhes embereks maszk mögé búvóvudu gyakorol kegyetott jártam hol sávokbanpislog még az értelemde az arcok nagy részemár régen vértelenenyhe a bánatnincs már irgalomott jártam igen otta másik [… Tovább]
Kapuk mögött
Idézet: Ószabó István – Zöld temetők „Zöld temetőbe mennék, virágtalan temetőbe… Sétálni…” Látod ,fiam – kinyíltak a tegnap még zárt kapuk, anyóka hajol apó fölé – kezét már el nem érheti mosolyát kéri – már övé, [… Tovább]
Máté Gábornak
A színészekről vagy jót, vagy Shakespeare; főleg arról, aki nem csak játszik, de ír; mégse Shaw, de Brecht se; nem viccel, de mindent komolyan vesz amúgy Anton Pavlo- viccsel. Színészről, öltözködőről, a nagy szégyenlősről, aki onnan vetkezik, hol már [… Tovább]
A KISNYUGDÍJAS SZÓNOKLATA
M. Laurens A KISNYUGDÍJAS SZÓNOKLATA Egy igencsak bátor kisnyugdíjas, reggel kikelt önmagából. S künn a parkban, maga köré rántott pár hasonszőrű aggot, ki épp arra járt ott, hogy mint hasonszőrű kopott szellem, szónokoljon kis-nyugdíja vérszívói ellen. Mivelhogy harcos aktivista volt Ő [… Tovább]
Gondolatgyárak udvarán
“Lelkünkre is így ül ez a kor” Gondolatgyárak udvarán Ahol Minden nagy eszme nevében Berúgnak egy kerítést Ahol Az ötödik Sally Már transznemű lesz Ahol Egy vers véletlenül sem A tigris bajszát cibálja Nárcisztikusok hada Egetverő [… Tovább]
Nikáb 6. Interjú a protestáns lelkésszel
A csengetésre Jeanne Beaumarchais sietett kinyitni a bejárati ajtót. — Bonjour, madame Beaumarchais! — köszöntötte a riporter. — Françoise Alyea vagyok, a helyi TV-adó riportere, ő pedig Albert Dolphin az operatőröm. Telefonon beszéltem a férjével, hogy… — Tudom, [… Tovább]
Por és hamu (Röntgen)
Dr. Nagy Miklós alkotása motivált e vers megírására. Lakat nélkül titok,szabadulni kél,szomszéd házban vihog,izgága vidék. Tele szájjal röhög,bor virága kék,tereli a ködöt,korhadt uszadék. Kifakadó másság,börtönért kiált,várnak magas sáncát,másszák a csigák. Telik múlik idő,potroh ragyogás,fényesre nyalt cipő,ósdi felfogás. ——————— Előző [… Tovább]
Bágyatag
RÖNTGEN Szomorú a szellőpihe puha lépte,tekervényes rajza,szép szemű emléke.Cirógatja napfény,simogatja fürtjét,bolondos április,hozza el az üdvét. ——————– Szösz. Aranyos kis hatosokra tördelt felező tizenkettes apró botlásokkal. Kevés ráfordítással szimultánná írható. szomorú a szellő pihepuha lépte tekereg a rajza poros [… Tovább]
ÖREGEK OTTHONA
Elment anyám a csomagmegőrzőbe, a múltján kívül már semmije sincs, épp olyan, mintha hegyes csöndbe dőlne, s egy ajtó zárja, amin nincs kilincs. Két pillanat közt téblábol a lelke, a megtiport út egyfelé vezet, a start a céllal [… Tovább]
Sirató
„Uram! Ne hagyd, hogy leromboljam az élet templomát!” (Szentgyörgyi Albert imája) Fekszem a füvön. Sugárzó napsütés. Susogó szellő.Hegyi friss. Madárének.Egy katicabogarat röptetekujjam begyéről éppen – Csipetnyi béke.Áldott csönd. Éledő zöld. Fülemet a földnek szorítom.Hallom siratóénekét. Vérzik a tuskó alattam.Sírját ássa a világ [… Tovább]
Magánzárka
Minden zárnak kell, hogy legyen kulcsa. Múltam zárjába már beletörtem. Mindez nem is lenne furcsa, Csak az ajtó nyitva áll mögöttem. * Foszlott gézdarabok esnek le rólam, Véres ujjbegyek: csak a kisujj tiszta. Meghagytam, hogy eskümet lerójjam: Többet nem [… Tovább]