Vers

Szemérmetlenül

Imbolyog a hab a fürdő kövén, mint ágyékon az oroszlánsörény, s a túlfolyóba fulladt pezsgőtől mámoros a tágra-nyílt vadnövény. Hideg kád peremén rezzen össze az odakoccant pillanat gyönge bőre, és ugrik vissza a lóra, mi kancáját nyergéből kilökte. Folytatódik a [… Tovább]

Vers

Hálapénz

    A sarokban pókháló lebeg, zsírtól maszatos az ablak, a falon, begipszelt hegek között penészfoltok laknak.   Töredezett, kopott szélű csempe, sárga foltos, tépett ágyhuzat, tejben ázott zabkorpa és zsemle, bátortalan étvágyú, bűzlő kárhozat.   Tisztelet és hála borítékba [… Tovább]

Vers

Feketében

  „de mi Krisztussal, a drága Krisztussal nagyszombat este ketten maradunk.”   Ujjad fonod – ujjamra csordul véred pillantásod – szememé megvakítottál ajkamról szavak – földre már nem szólhatok ma válladhoz ér – vállam nélküled halok.   „de mi Krisztussal, [… Tovább]

Vers

Tavaszvarázs

Horváth Edina csodás festménye ihletett meg.     Csintalan és csalafinta, a Tavasznak ez a titka, táncot jár a mezők felett, Télnek int egy búcsú jelet.   Napsugárral fest csodásat, patak parti malomházat, piros cserép, roppanó csók, aranyfonállal szövő pók. [… Tovább]