Imbolyog a hab a fürdő kövén,
mint ágyékon az oroszlánsörény,
s a túlfolyóba fulladt pezsgőtől
mámoros a tágra-nyílt vadnövény.
Hideg kád peremén rezzen össze
az odakoccant pillanat gyönge
bőre, és ugrik vissza a lóra,
mi kancáját nyergéből kilökte.
Folytatódik a vágta. Test-lángra
permetez a zuhanyrózsa vágyra
nyíló sziromhasadása, s mossa
a karmolások nyomát a hátba.
Átlényegült habok tapadnak rá a
szemérmetlenül duzzadó bájra,
s mint hópelyhet a párás sálamon,
olvasztja fel ajkam szuszogása.
Körmök kopasztják libabőrös vállam,
zuhanok, mert nincs többé szárnyam.
Csak lebegek a légüres térben,
s lényed meztelen részévé váltam.
Legutóbbi módosítás: 2018.04.02. @ 20:00 :: Bíró Rudolf
