/*J.A./ Készülő fészkekre ereszkedik az este, hajába igazít néhány álmos kis bogarat, majd karjait égnek eresztve tenyerére simulnak szépen a koraszülött csillagok. Szél segíti vállamra a könnyű kiskabátot, minden méh elzümmögte mára minden dalát, s a [… Tovább]
RÖNTGEN A díszleteket már lebontották – a meztelenre vetkőztetett falak közt tüzet gyújtunk abból, amink maradt. A templomtorony órája delet üt, de még mindig sötét van, borostás, barbár éjszaka. ——————————— Nem az a szöveg, amiben hosszasan elturkálhat a magamfajta, nem [… Tovább]
A burok-magány egyetemes-totális kozmikus érzése nem maradhat el az összetett személyiségtől, és kontra! Mert nem lehet sosem akként, hogy más írányba csoroghatnának hétköznapok posványos állóvízei! Tiszavirágokon függeszkedő Lét alig tudhat ellenszegülni alattomos, csapdákat állító balsejtelmeknek! Minden léptünk megtervezett, de [… Tovább]
Didergek a februári télben, érintésed vágyom, lélekboldogan, levetkőzve minden álszemérem, mosolyunkban a holnap megfogan. Magányvírus tombol tűzként bennem, minden napomnak hiányláza van, rőzsét gyűjtök vágybokros szívemben, hogy meg ne fázz, én rád gyújtom magam. Hideg szavaknak nincs már maradása, [… Tovább]
