Röntgen

Esti dal

  Sziszegőszálú ködök mögé hull   a nagykorú Nap.   Velőmbe hasít a búcsú,   fénye s hője még bőrömön tapad,     horizontra terül az est.   A sötét – aranyat fest a fák keserű kérgére,   meggyógyul a táj [… Tovább]

Vers

Felnőni

    Lassan hozzád növök, mint ujjhoz a köröm.Megfejthetetlen gabonakörök közepén töröm, apró kalászok, még apróbb magvait. Lisztté őrlöm, feldobom a szélnek.Pórusaimba fújja, a fehér ráncredőkön mosoly pihen újra.Lassan hozzád növök magamat megtanulva.  

Vers

Fejfája lettem a kikeletnek

Minden lelassult és közben rohan,ott ragadhattam a pillanatban,miként egy pont egy mozdulatlanviharközépben, mozdíthatatlan. Minden felgyorsult, pörög, forog,áthalad, lehagy, mégis marad,egyszerre örök elmúlásban,reám égetett haladásban. Emléke vagyok valami egynek,fejfája lettem a kikeletnek,s halálom ragyog a kezdetekbenúgy vagyok ott, hogy nem létezem.     [… Tovább]