Minden lelassult és közben rohan,ott ragadhattam a pillanatban,miként egy pont egy mozdulatlanviharközépben, mozdíthatatlan. Minden felgyorsult, pörög, forog,áthalad, lehagy, mégis marad,egyszerre örök elmúlásban,reám égetett haladásban. Emléke vagyok valami egynek,fejfája lettem a kikeletnek,s halálom ragyog a kezdetekbenúgy vagyok ott, hogy nem létezem. [… Tovább]
Minden tinta mára másé,felfoghatnám, nem tudom.Megfogni már nem is vágyom,elengedhet szabadon. Kék a kékké úgy tud válni,észre soha nem veszem.Mikor lett a bája másé,vállát mégsem, nem verem. Tinta s pora száll – én nézem,mennyi szépe eltűnik.Helyet ad majd, ad majd másnakbéke [… Tovább]
Lépcsőn fekszem, vagy általlépek,szemembe sütnek ijedt fények,ott lapulok a hajlatokbanrepedésekbe idomultan. Mint a por. Nem! Annak árnya,a lélegzések vitorlája,beszűrődő alig napokösszezúznak, halott vagyok. Nem is, annak miazmája, gyűrű, a Hold karimája,olykor látszom – viharidő,süssön át egy május-eső.
Látlak temetőkertek májusábanlusta fák között,kertek ritmusába habeköltözött a köd.Lomha fényed nem kísértimár a hosszú nyár,elmosódsz mint lepkeszárnyonkézlenyomatár.Persze látlak, köd mögöttedtalpad hófehér,elkoptattad míg csak mentél,feketéllt a tél.Elfogyott a hó, a bája,nem hull könnyű,vállad várjamind hiába óvja, vágyaElfutott…körötted köd zokog. Pókhálóra ültek [… Tovább]
Válassz! Anya, és Apa közt.Testvéreid közül kit menekítsz?Ki maradjon meg? Melyiketválasztod vajon, vagy eltemet? A kérdés sértése felszakít,teremtve benned egeket,mik földre hullajtanak áldást.Válassz! Mondja a várás. Válassz ember és Ember, vagyválassz Anya és Apa közt. Ezt azért mert jobban ismered,azt azért, [… Tovább]
Voltam – maradokkönnyű kalapokalatt a veremrepült – Idegen. 100 év fenekevessző szerepekendőkemencevoltam Temetve. Voltam maradókképzelt szavazókdöntők – harapoklelket ragadok. Mosdik a szívemIgaz – Szeretemsima ha vagyoknehéz – szabad ok: Vagyok maradóföldet kaparócsendes – de ha nem,hangom emelem. Fel-fel egyebem,lent-re szerepemkönnyű nehezenkegyes kegyetlen. Játszom – tagadomélem [… Tovább]
osztozom Osztozom Veled az időn… mit most egyedülinek tán hiszel…Osztozom, s hozzád csavarom citrommagányomMajd jó leszek a limonádéba egy nyári délután,mikor langymeleg levegő kísért délibábként,és az utcák zajában elhalnak majd a porszemek csiszolásai. Észrevétlen szálló zajuk, csak köröttünk nevet.Ahogy ott ülsz, [… Tovább]
Kimosott vágy paplanjára ráhazudom most a fényt,hogy majd minden rendeben zajlik, elhiszem és csak azért, hogy majd egyszer úgy is legyen, „egyszer” mondom, mily rossz szó,kitörölném a létembőlezerszer is – haljon. Jó? Lehetne, hogy nemlétébe, belesodorjon az ár?Ára volt, van [… Tovább]
fényszövegek… Vékony volt.Ahogy ott állt a szakadó esőben.Lábai szárán vízcseppek szaladtak, hogy sárrá érjenek be a földön.Mezítlábas ujjain áthatott a hideg, s felkúszott rajta, egész a lelkéig.A hidegrázás átadta helyét, a fájdalomból az életbe rántásnak. Futni kellene – gondolta.Átfutni [… Tovább]
Mint csintalan csend, ki hallgatni képtelen, csorba csésze kacagás, romlatlan remeteszokás, hogy fel nem csillan az út – hibás. Csöpög a hó, még fagyatlan csillagok, esőként vállamon, pihenni jártatok, s hogy átázott lelkemen fénytelen románc, ez az: Kristálytalan megalkuvás. Elfogadni, [… Tovább]